2012. április 19., csütörtök

Ismét ingyenes oktatóvideók!

Ezen a hétvégén újra ingyen, 4 napon keresztül lehet nézni az artistsnetwork.tv-n található videókat. Tavaly már írtam róla részletesebben, úgyhogy abban a bejegyzésben minden információt megtaláltok, a kuponkód és a link is ugyanaz. Ismét csak ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a rajzolás vagy a festés iránt, mert rengeteget lehet ezekből a videókból tanulni.

Ezenkívül - vicces, épp a mai bejegyzésemben írtam, hogy megvettem a könyvét - Carrie Stuart Parks holnap a mi időnk szerint du. 7 és 8 óra között egy órás webináriumot tart, ahol a könyvében is taglalt akvarell portréfestés egyes témáit mutatja be (eszközök, referencia fotó választás, bőrszín elérése, stb.). A webináriumra előre kell jelentkezni, és a feliratkozóknak e-mailben küldik a linket, amiről be lehet lépni.


Ha pedig már úgyis ajánlókat írok, tegnap a bookline oldalán felfedeztem, hogy jelenleg kapható náluk Lee Hammond: How to draw lifelike portraits from photographs könyve, ráadásul a felújított, bónusz dvd-s változat (nekem a régi van meg). 5428,- Ft-ba kerül, sajnos azt nem tudom megmondani, hogy ez mennyivel több esetleg, mintha külföldről rendelné valaki, de szerintem a szállítási költséggel együtt nagyjából ugyanott van (a bookline-ról rendelt könyveket több helyen is át lehet venni Budapesten és nagyobb vidéki városokban is ingyenesen), és országon belül azért egyszerűbb rendelni, illetve gyorsabban kézhez lehet venni.

Akvarell próbálkozás

Már egy ideje foglalkoztat az akvarellfestés. Említettem már párszor, hogy kicsit unom a monokróm rajzolást, mindig csak grafittal dolgozni, főleg mivel alapvetően nagyon szeretem a színeket. A színesceruzára valamiért nem "kaptam rá", van egy félkész portrém, de valahogy mindig hátrébb kerül a többi között.

A festési módok közül az akvarell érdekel a legjobban, annak ellenére, hogy elvileg az akrillal könnyebb boldogulni, hiszen az egy "megbocsájtó" médium: az akril jól fedő festék, ha valamit elrontunk, egyszerűen ki lehet javítani egy újabb réteggel, ami elfedi az előzőt. Az akvarell ebből a szempontból problémásabb: ha egyszer valami túl sötétre sikerül, abból már nem igazán lehet újra világosat varázsolni, illetve ha nem figyelünk oda a színekre, könnyen előfordulhat a "sárképzés", vagyis a színek kioltják egymást és a szép élénk árnyalatokból végül sárszürke lesz. Ráadásul az akvarellt tipikusan csendéletek, tájképek festésére használják, portréhoz jóval ritkábban. Mivel én szeretek előre felkészülni elméletben, ahogy a rajzolásnál is tettem, igyekeztem minél több anyagot beszerezni és áttanulmányozni, mielőtt nekiálltam volna a festésnek. Először még januárban megvettem Cindy Agan: Painting Watercolors That Sparkle with Life című könyvét (használtan az abebooks-ról, így nem volt olyan drága), de az ő stílusa nekem annyira nem jön be. Szép a végeredmény, de ő nagyon kontrolláltan használja az akvarellfestéket, kevés vízzel, szinte úgy, mintha akril vagy olaj lenne... nekem pedig pont az akvarell spontaneitása tetszik. Éppen ezért már alig vártam, hogy megjelenjen Carrie Stuart Parks: Secrets to Painting Realistic Faces in Watercolor című könyve, amit még előjegyzéssel meg is vettem a bookdepository-ról (ők kicsit drágábban adják a könyveket, mint az amazon, viszont nincs szállítási költség, úgyhogy összességében sokkal jobban megéri tőlük rendelni).

A festékeket illetően először a Lidl áruházakban időnként kapható 24 db-os készlettel próbálkoztam, mivel úgy gondoltam, gyakorlásra jó az olcsó festék is, aztán majd meglátom, megéri-e komolyabb felszerelésbe beruházni. 18 ml-es egy tubus, és azt hiszem kb. 1800 Ft volt az egész... Vannak köztük szép színek, keverhetőek is valamennyire, de pl. az okkersárga, ami elég jelentős mértékben szükséges a bőrszín kikeveréséhez, ebben a készletben inkább mustársárga. Égetett szienna helyett pedig 2 db narancssárga keveredett a dobozomba, de lehet, hogy ebből csak én fogtam ki hibásat. Mindenesetre az első akvarell portrém ezzel készült, és bár elsőnek még pont elmegy, azért - a saját technikai gyakorlatlanságomból adódó hibákon túl - zavart, hogy pl. a pigmentek helyenként leülepednek a papír redőibe, vagy nem lehet annyira szépen eloszlatni a festéket, hogy egy fokozatos árnyalatot hozzak létre, stb. Összességében viszont élveztem a festést, úgyhogy úgy döntöttem mégiscsak megfogadom, amit egyébként minden könyv tanácsol, hogy ne vesződjünk az olcsó iskolai festékekkel, inkább legyen kevesebb, de jó minőségű művészfestékünk. Végül néhány szilkés St. Petersburg White Nights akvarell festék beszerzése mellett döntöttem, ami még egy elfogadható árkategóriába esik, de ég és föld a különbség minőségben. Az első nap, amikor megvettem, csak színmintákat festettem egy akvarellpapírra, és ájuldoztam, hogy milyen gyönyörű árnyalatok jönnek ki. Vissza is mentem és vettem még néhány színt, aztán ahogy az anyagiak engedik, fokozatosan bővíteni fogom majd a készletemet. (Egyébként érdekesség, hogy a festéket nem művészellátóból szereztem be, ugyanis csak webáruházból tudtam volna rendelni szállítási költséggel. Ehelyett találtam egy műköröm alapanyagokat árusító üzletet, ugyanis a műkörmösök is használják ezt a festéket díszítésre, ahonnan meghozták nekem azokat a színeket, amiket szerettem volna, ráadásul olcsóbban.) Ez a portré készült az új festékekkel:


Néhol használtam akvarellceruzát is, ahol úgy éreztem könnyebben boldogulok a száraz technikával, aztán vagy rámentem még egy picit nedves ecsettel (szem), vagy hagytam, hogy megmaradjanak a ceruzavonások (szemöldök). Volt egy olyan fázis, ahol azt hittem, kénytelen leszek a kukába dobni az egészet, ugyanis túl sárgásnak tűnt az arcszín, ezért egy rózsaszínesebb árnyalattal rámentem... az orra. Amitől úgy nézett ki, mintha nem csak májbeteg lenne, de borvirágos orrú is. Szerencsére az akvarell jóval világosabbra szárad, mint ahogy nedvesen elsőre tűnik, így végül kiderült, hogy nem is olyan szörnyű, és bár magam se tudom, pontosan mit és hogyan javítgattam rajta, de összességében az arcszínnel elégedett vagyok. Ami sajnos nem sikerült, az a szája, pontosabban a fogai. A hátrébb lévő fogak árnyékban vannak, ezért a szájsaroknál elkezdtem egy sötétebb színnel rámenni akvarellceruzával, de nem jól választottam meg az árnyalatot, ezért olyan furcsán néz ki. Ezután már nem is mertem a többivel kísérletezni, bár ez a nyitott száj kissé buta arckifejezést eredményezett, még mindig jobb, mintha hiányos fogsorúnak tűnne.

Ez még nem az a stílus, amit szeretnék a portréfestésben elérni, mert ami igazán tetszik, az jóval szabadabb, spontánabb, de úgy látszik még sokat kell lazulnom és bátorságot gyűjtenem, hogy el tudjak szakadni a rajzolásban megszokott realisztikusságra törekvéstől.

2012. április 15., vasárnap

A szemek rajzolása 2.

Sok idő eltelt az 1. rész óta, de most végre összeszedtem magam és az anyagot a bejegyzéshez, úgyhogy itt van egy haladóbb változat a szem rajzolásához.

A szem részei
Ezen a képen láthatóak a szem részei. Érdemes alaposan tanulmányozni, de talán még jobb, ha előveszel egy tükröt és saját magadon is megfigyeled az egyes részeket.
A szemöldök a szemöldökcsont felett van, de a sűrűsége, vastagsága, vonala, kezdő- és végpontja teljesen egyéni, főleg férfiaknál, akik nem használnak szemöldökcsipeszt. :) A szemöldök alatti bőr egy kicsit domború, ezért valószínűleg fény csillan meg rajta. Szintén teljesen egyéni, hogy ez a nem mozgó felső szemhéj mennyit takar el a mozgó szemhéjból, és így milyen alakú szemredőt képez. Alább láthatsz néhány példát, van akinél nagy a szemredő és a szempillasor közötti távolság, és van akinél a nem mozgó szemhéj teljesen rálóg a mozgó részre és nagyrészt eltakarja azt. Idősebb embereknél ez főleg megfigyelhető, ahogy a kor előrehaladtával megereszkedik a bőr. Ázsiai szemtípusnál pedig hiányzik a szemredő, nincs ilyen bemélyedés a szemöldök és a szempillasor közötti bőrön.
Különböző típusú felső szemhéjak
A következő, amit alaposan figyelj meg a képen és a tükörben is, az a belső szemzug (medial canthus). Ez a rész mindig nedves, ezért picike kis fény csillan rajta. Voltaképpen két része is van, a legbelső rózsaszínűbb (grafitrajzon sötétebb) és háromszög alakú, majd jön még egy világosabb sáv, és csak azután a szemgolyó fehér része. Ha elég nagy méretben rajzolsz, akkor ezt szépen lehet ábrázolni, és sokat hozzátesz a rajzolt szem realisztikusságához.

Azt már az előző részben is említettem, hogy a szem fehérje valójában nem fehér, sőt ha árnyék esik rá, akkor egészen sötét részei is lehetnek. Célszerű a dörzsceruzán maradt grafittal árnyalni, hogy teljesen simának tűnjön, aztán ahonnan szükséges, gyurmaradírral vissza lehet szedni a világosabb részt, így tűnik majd a szem domborúnak. Figyeld meg (ismét csak a tükörben is, közelről), hogy honnan indulnak a felső és az alsó szempillák. Nem közvetlenül a szemgolyó mellől, hanem a felső és alsó szemhéjnak is van egy vastagsága - ez az ún. vízvonal, általában főleg az alsó látszik -, és ennek a külső részéről nőnek a pillák. Az alsó szempillák rövidebbek és ritkásabbak, a felsők hosszuk miatt árnyékot vetnek a szemgolyóra. Egészen közeli képeken akár az egyes szempillák árnyékait is ki lehet venni az íriszen. Egy korábbi bejegyzésben már szerepelt, de egy kivágott részét felteszem ide újra annak a rajzomnak, ami csak egy szempárról készült, hogy meg lehessen ezt is figyelni.

Az alábbi képek Carrie Stuart Parks könyvéből származnak. Első lépésként egy körsablon segítségével szabályos körként megrajzolja az íriszt, majd annak pontosan a közepére pozicionálja a pupillát. A teljes írisz csak ritkán látszik, például akkor, ha valaki csodálkozva elkerekíti a szemét, általában a szemhéj egy kicsit takar belőle alul és felül is, így azt a részt a körből majd el lehet tüntetni. Próbáld a tükörben megfigyelni, hogy különböző fejpozícióból, vagy különböző arckifejezéseknél mennyi látszódik az íriszből.
Ha megvan az írisz és a pupilla pontos helye, akkor érdemes bejelölni a szemen csillanó fény helyét is. Legjobb, ha a papír fehérsége megmarad ezen a ponton, és nem utólag kell visszaszedni radírral a grafitot. Lee Hammond azt javasolja, hogy a fényt függetlenül attól, hogy a referenciánkon hogy látszódik, redukáljuk le egyre, és azt félig a pupillára, félig az íriszre helyezzük el. Ezt lehet követni akkor, ha a fotónkon nem kivehető a csillanás, de szerintem érdekesebb a tekintet, ha követjük a csillanás(ok) alakját, helyét, ha elég nagy méretű, akkor a benne lévő árnyékokat is.

A szem a pupilla körül és az írisz szélénél általában sötétebb, ezt egy puhább ceruzával, kis vonásokkal érzékeltethetjük. Ezután a kettő között egy keményebb (világosabb) ceruzával  a pupillától kiindulva körben árnyékoljuk az íriszt. Következő lépésként papírceruzával összemossuk az árnyalatokat, a sugaras irányt most is követve, ne keresztben. Ezt a két lépést meg lehet ismételni akár többször is, megfigyelve hol vannak sötétebb helyek, pontocskák, és hol világosabb az írisz, amit gyurmaradírral visszaszedve érzékeltethetsz.
A szem fehérjét csak papírceruzával árnyékoljuk, hogy kellően sima felületnek tűnjön. Ne félj a kifejezéstől, hogy "fehérje", mert valójában sehol sem fehér, sőt egyes helyeken nagyon is sötét lehet, éppen ez adja majd a szem gömbölyűségének érzetét. Ez a rész látható videón is.

A szempillákat utolsó lépésként szoktuk megrajzolni, amikor alatta már kész van a bőr árnyalása. Figyeld meg honnan indulnak, meddig érnek (nem kell mindenkinek műszempilla hosszúság), és lendületes vonásokkal rajzold meg őket. A szempillák a tövüknél sötétebbek, erősebbek, és a végük felé elkeskenyednek, ezt a gyors, felfelé rántott ceruzavonásokkal lehet érzékeltetni.

Legvégül, ha már árnyékoltad a szem minden részét, végezhetsz apróbb módosításokat. A pupillán végigmehetsz még egyszer a legsötétebb ceruzáddal - hiszen a pupilla mindig fekete -, ha esetleg munka közben kicsit grafit kenődött a fényfoltra, akkor azt egy hegyesre sodort gyurmaradírral vagy elektromos radírral tisztára lehet törölni. Kisebb javítások általában szükségesek akkor is, ha már mind a két szem elkészült, hogy egymáshoz igazítsuk az árnyalatokat, vagyis ne legyen az egyik feltűnően sötétebb a másiknál, hacsak nincs az arc azon része árnyékban.

Lesz még egy rész a szem rajzolásáról, "hiperrealisztikus" stílusban.