2012. április 19., csütörtök

Akvarell próbálkozás

Már egy ideje foglalkoztat az akvarellfestés. Említettem már párszor, hogy kicsit unom a monokróm rajzolást, mindig csak grafittal dolgozni, főleg mivel alapvetően nagyon szeretem a színeket. A színesceruzára valamiért nem "kaptam rá", van egy félkész portrém, de valahogy mindig hátrébb kerül a többi között.

A festési módok közül az akvarell érdekel a legjobban, annak ellenére, hogy elvileg az akrillal könnyebb boldogulni, hiszen az egy "megbocsájtó" médium: az akril jól fedő festék, ha valamit elrontunk, egyszerűen ki lehet javítani egy újabb réteggel, ami elfedi az előzőt. Az akvarell ebből a szempontból problémásabb: ha egyszer valami túl sötétre sikerül, abból már nem igazán lehet újra világosat varázsolni, illetve ha nem figyelünk oda a színekre, könnyen előfordulhat a "sárképzés", vagyis a színek kioltják egymást és a szép élénk árnyalatokból végül sárszürke lesz. Ráadásul az akvarellt tipikusan csendéletek, tájképek festésére használják, portréhoz jóval ritkábban. Mivel én szeretek előre felkészülni elméletben, ahogy a rajzolásnál is tettem, igyekeztem minél több anyagot beszerezni és áttanulmányozni, mielőtt nekiálltam volna a festésnek. Először még januárban megvettem Cindy Agan: Painting Watercolors That Sparkle with Life című könyvét (használtan az abebooks-ról, így nem volt olyan drága), de az ő stílusa nekem annyira nem jön be. Szép a végeredmény, de ő nagyon kontrolláltan használja az akvarellfestéket, kevés vízzel, szinte úgy, mintha akril vagy olaj lenne... nekem pedig pont az akvarell spontaneitása tetszik. Éppen ezért már alig vártam, hogy megjelenjen Carrie Stuart Parks: Secrets to Painting Realistic Faces in Watercolor című könyve, amit még előjegyzéssel meg is vettem a bookdepository-ról (ők kicsit drágábban adják a könyveket, mint az amazon, viszont nincs szállítási költség, úgyhogy összességében sokkal jobban megéri tőlük rendelni).

A festékeket illetően először a Lidl áruházakban időnként kapható 24 db-os készlettel próbálkoztam, mivel úgy gondoltam, gyakorlásra jó az olcsó festék is, aztán majd meglátom, megéri-e komolyabb felszerelésbe beruházni. 18 ml-es egy tubus, és azt hiszem kb. 1800 Ft volt az egész... Vannak köztük szép színek, keverhetőek is valamennyire, de pl. az okkersárga, ami elég jelentős mértékben szükséges a bőrszín kikeveréséhez, ebben a készletben inkább mustársárga. Égetett szienna helyett pedig 2 db narancssárga keveredett a dobozomba, de lehet, hogy ebből csak én fogtam ki hibásat. Mindenesetre az első akvarell portrém ezzel készült, és bár elsőnek még pont elmegy, azért - a saját technikai gyakorlatlanságomból adódó hibákon túl - zavart, hogy pl. a pigmentek helyenként leülepednek a papír redőibe, vagy nem lehet annyira szépen eloszlatni a festéket, hogy egy fokozatos árnyalatot hozzak létre, stb. Összességében viszont élveztem a festést, úgyhogy úgy döntöttem mégiscsak megfogadom, amit egyébként minden könyv tanácsol, hogy ne vesződjünk az olcsó iskolai festékekkel, inkább legyen kevesebb, de jó minőségű művészfestékünk. Végül néhány szilkés St. Petersburg White Nights akvarell festék beszerzése mellett döntöttem, ami még egy elfogadható árkategóriába esik, de ég és föld a különbség minőségben. Az első nap, amikor megvettem, csak színmintákat festettem egy akvarellpapírra, és ájuldoztam, hogy milyen gyönyörű árnyalatok jönnek ki. Vissza is mentem és vettem még néhány színt, aztán ahogy az anyagiak engedik, fokozatosan bővíteni fogom majd a készletemet. (Egyébként érdekesség, hogy a festéket nem művészellátóból szereztem be, ugyanis csak webáruházból tudtam volna rendelni szállítási költséggel. Ehelyett találtam egy műköröm alapanyagokat árusító üzletet, ugyanis a műkörmösök is használják ezt a festéket díszítésre, ahonnan meghozták nekem azokat a színeket, amiket szerettem volna, ráadásul olcsóbban.) Ez a portré készült az új festékekkel:


Néhol használtam akvarellceruzát is, ahol úgy éreztem könnyebben boldogulok a száraz technikával, aztán vagy rámentem még egy picit nedves ecsettel (szem), vagy hagytam, hogy megmaradjanak a ceruzavonások (szemöldök). Volt egy olyan fázis, ahol azt hittem, kénytelen leszek a kukába dobni az egészet, ugyanis túl sárgásnak tűnt az arcszín, ezért egy rózsaszínesebb árnyalattal rámentem... az orra. Amitől úgy nézett ki, mintha nem csak májbeteg lenne, de borvirágos orrú is. Szerencsére az akvarell jóval világosabbra szárad, mint ahogy nedvesen elsőre tűnik, így végül kiderült, hogy nem is olyan szörnyű, és bár magam se tudom, pontosan mit és hogyan javítgattam rajta, de összességében az arcszínnel elégedett vagyok. Ami sajnos nem sikerült, az a szája, pontosabban a fogai. A hátrébb lévő fogak árnyékban vannak, ezért a szájsaroknál elkezdtem egy sötétebb színnel rámenni akvarellceruzával, de nem jól választottam meg az árnyalatot, ezért olyan furcsán néz ki. Ezután már nem is mertem a többivel kísérletezni, bár ez a nyitott száj kissé buta arckifejezést eredményezett, még mindig jobb, mintha hiányos fogsorúnak tűnne.

Ez még nem az a stílus, amit szeretnék a portréfestésben elérni, mert ami igazán tetszik, az jóval szabadabb, spontánabb, de úgy látszik még sokat kell lazulnom és bátorságot gyűjtenem, hogy el tudjak szakadni a rajzolásban megszokott realisztikusságra törekvéstől.

7 megjegyzés:

  1. Wow! Csak ámuldozok! Ezt te próbálkozásnak mered nevezni? Aki nem tudja elolvasni magyarul a bejegyzésed, azt gondolhatná, hogy évek óta festesz. Szerintem szuper jó lett. Annyira elámultam rajta, hogy a fogakat észre sem vettem volna, ha nem hívod fel rá a figyelmem. A bőr és a haj is nagyon jó. És az akvarellre valóban azt írják, hogy eléggé öntörvényű és nehezen kezelhető.

    VálaszTörlés
  2.  Köszi szépen. *pirul* A bőrszínnel olyan szempontból elégedett vagyok, hogy elég természetes lett (élőben talán még inkább, mint szkennelve), csak az a mókás, hogy most meg pont nem akarok annyira realisztikus lenni. :) Nem tudom miért, rajzban az tetszik, festésben viszont ez, ami a videón is van: ide teszek egy kis színt, oda is, kéket, barnát, sárgát, lilát, hagyom összefolyni... és a végén tök jó lesz. Talán pont azért tetszik, mert a látszat spontaneitás mögött valójában nagyon is tudni kell, hogy mikor mit és miért csinál. Szerintem ez nagyobb kihívás, mint óvatosan kikeverni minden színt pontosan.

    VálaszTörlés
  3. Az biztos, hogy nagy kihívás, de szerintem élethű bőrszínt kikeverni is elég nagy feladat. Művészileg talán jobban értékelik a látszólag spontán képeket és ők nem is törekednek a fotórealisztikusságra.

    VálaszTörlés
  4. Az akvarell teknika amien szep ojan nehez,probalkoztam en is tobszor de maradtam az olajnal es akrillnal.

    VálaszTörlés
  5. Az akrillal valamikor a jövőben talán megpróbálkozom én is. Olajhoz megint csak komolyabb felszerelés kellene, nekem meg nincs saját stúdióm, csak egy szobasarok egy íróasztallal. :)

    VálaszTörlés
  6. Én azért várom, hogy egy meglepi olajfestménnyel is előrukkolj, aki ilyen jól tud rajzolni. Szerintem egy olcsó kínai olaj vagy akril festék is megteszi a szobasarokba. még csak állvány sem kell hozzá, csak egy asztal.....:)

    VálaszTörlés
  7. Ez azért vicces, mert épp mostanában próbálkozom olajjal, a drybrush technikával. Ehhez csak fekete olajfesték kell, abból is nagyon minimális. Van már egy képem, meg egy másik készülőben, csak le kéne szedni a szkennert a szekrény tetejéről, hogy meg tudjam mutatni. :)

    VálaszTörlés