2012. február 19., vasárnap

Très Jolie

Az év eddig eltelt heteiben két portréba is belekezdtem, egy férfiéba (Michael Fassbender) és egy nőibe (Jennifer Lopez). Mindkettőnél új technikát akartam kipróbálni, de az eredmény elég lelombozó lett, így végül egy harmadik rajz készült el:
Az ember (vagy legalábbis én) mindig szeretné, ha az újabb munkáival felül tudná múlni az előzőt... ez most nem sikerült. Amiért mégis megszerettem ezt a rajzot az azért van, mert a rengeteg apró hibája ellenére úgy érzem, mint portré működik. Nem a legrészletesebb, nem a legpontosabb, de érzés van a tekintetben: a flickr-re feltöltött képnek a Gyengédség címet adtam.

Mindezt annak ellenére érzem így, hogy a szemeknél is van elcsúszás, az orrot teljesen újra kellett rajzolnom, máshol is sokat kellett javítgatnom a vázlaton és az árnyékoláson - olyannyira, hogy jóformán már készen volt az arc és a jobb oldalon a haj, amikor majdnem kidobtam az egészet. Nem nézett ki jól, nem tetszett egyáltalán. El voltam keseredve, mert ennek a rajzlapnak a hátoldalán készült a J. Lopez portré, amit szintén azért hagytam abba, mert annyira csúnya lett. Azon a rajzon egyébként azt akartam kipróbálni, milyen lenne ha sötétebben árnyalnám az arcot, de az eredmény olyan lett, mintha szegény Lopez kisasszonyra rápakoltam volna még vagy 20 évet... A drága Bristol kartont viszont sajnáltam volna kidobni, így kezdtem bele ebbe. Szóval ezért volt elkeserítő, hogy újra felsülök.
Érdekes módon az egész akkor fordult meg, amikor beárnyékoltam a nyakat. Ettől a nem túl bonyolult lépéstől az egész egyensúlyba került, és onnantól kezdve már csak a haj másik oldalát kellett befejeznem. A kéz sem tartott sokáig, nem akartam már túlbonyolítani. Az addig élettelen rajz egy pici módosítástól  összeállt.

Ezzel a hosszú történettel csak azt akartam mondani, hogy néha át kell jutni a mélypontokon, mert a kevésbé jól sikerült részletek is összeállhatnak a végén egy egésszé. :)

2 megjegyzés:

  1. Érdemes volt "megmenteni", mert nagyon jól sikerült! Teljesen kifejező a tekintete. Talán a jobb szeme egy picivel fentebb van? Pár mm lehet csak, mert nagyon oda kell nézni, hogy észrevegyem, amúgy fel se tűnne.:)
    Én is szoktam úgy járni, hogy annyit javítgatok, hogy legszívesebben kidobnám. Van mikor nem is lehet megmenteni, de néha félreteszem és másnap csak sikerül. Talán az elszántságon is múlik. A legutóbbi rajzomon én is az orral vergődtem, de mivel a rajz kétharmada kész volt, így én sem dobhattam ki. Az ilyen kényszerhelyzetekben végül csak megszületik a megoldás.:)

    VálaszTörlés
  2. Érdekes, amikor pici részletektől az egész rajz helyre tud billenni. A Rihannás rajznál is volt egy ilyen pont, a szájával nagyon elégedetlen voltam, aztán hopp, berajzoltam a szájsarokban azt a kis bemélyedést, és az egész térbe került. Egy picike vonás csak, előtte meg mit összeszenvedtem, hogy helyre kerüljenek a csúcsfények, mert azt hittem azért olyan "lapos". Sokszor meg az is igaz, hogy jó félretenni egy napra, mert másnap rögtön meglátod azt a hibát, amit előtte órákig hiába kerestél. Szemnél meg néha nem is az íriszen lévő fény, hanem a szemzugban vagy a szempillák tövében lévő egészen apró kis fénypontok tudnak sokat változtatni az egész tekinteten. Azért is jó megjegyezni ezeket, mert akkor is lehet alkalmazni, ha az adott referencián éppen nem is látszik.

    VálaszTörlés