2011. október 30., vasárnap

Jobb agyféltekés rajzolás - pro és kontra 2.

(Hogy mi is az a jobb agyféltekés rajzolás - ld. az előző bejegyzést itt.)

Az utóbbi kb. két évben - lehet hogy több is, nekem ekkor tűnt fel - gombamód megszaporodtak a jobb agyféltekés rajzolást oktató tanfolyamok. Amikor először kezdtem el érdeklődni a téma iránt, még alig 1-2 helyen indítottak tanfolyamot a fővárosban, vidéken pedig egyáltalán nem találtam. Így a könyv gyakorlatait követtem (a munkafüzet ekkor még nem jelent meg magyarul), el is jutottam egy darabig, majd egyre ritkábban szakítottam rá időt, és végül abbamaradt a gyakorlás, bár a könyvet magát végigolvastam, és Betty Edwards videóját is megnéztem. Kicsit aztán el is felejtődött a dolog, míg tavaly év elején egy google keresés után nagy örömömre találtam egy tanfolyamot a városomban, nem is kellett túl sokat várni az indulására.
A tanfolyam 1. és 3. napján készített saját rajz
 Így tehát van némi alapom az összehasonlításra, tudom hogy hogyan is zajlik egy tanfolyam, mit lehet elsajátítani rajta és mit nem, milyen eredményt várhatunk tőle és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a tanfolyam kiválasztásánál. Főleg az utóbbi miatt vágtam bele ebbe a témába, mert egyre inkább úgy látom, a tanfolyamok elszaporodása a minőség rovására ment/megy. Nekem semmilyen anyagi vagy egyéb érdekem nem fűződik az egyik társaság vagy oktató reklámozására és a másik lehúzására, éppen azért nem fogok konkrét tanfolyamokat az ajánlott vagy nem ajánlott kategóriába besorolni, hogy ne is érhessen ez a vád, viszont őszintén leírom a véleményemet és remélem hasznára válik azoknak, akik még bizonytalanok, hogy vajon belefektessenek-e egy ilyen tanfolyamba nem kevés pénzt. /Figyelem, a szöveg hosszan, nagyon hosszan folytatódik a hajtás után!/

Először is, fontos tudni, hogy az eredeti, Betty Edwards-féle tanfolyam 5 napos. Ezzel szemben a hazai tanfolyamokat általában 4 nap alatt tartják, 5 naposról nem is tudok. Vagyis kapásból megspórolnak az eredetihez képest egy teljes napot, valószínűleg kihagynak néhány gyakorlatot, vagy kevesebb időt szánnak rájuk. Mivel én is négy naposon voltam, így tudom, hogy ennyi idő alatt azért végig lehet érni a fontosabb részeken úgy, hogy van elég idő a gyakorlatokra, amelyekből építkezni lehet felfelé. (Minden nap 8 órás, de ha nem végeztünk időben az utolsó feladattal, nem volt probléma még egy fél órát ottmaradni, mindenki dolgozhatott a saját tempójában.) A 3. nap délutánján az addig szerzett ismereteket összegezve rajzoljuk ugyanazt a képet, amit az 1. nap elején, még instrukciók nélkül készítettünk (ld. fent a sajátomat), majd a 4. nap teljes egészében az önarcképé, mely A3-as papírra készül. Ha semmi más nem marad ki a 3 napos tanfolyamokból, csak az önarckép, már akkor is nagyon sokat csonkolnak a módszeren, durva kifejezéssel élve azt is mondhatnám, hogy kiherélik. Belesuvasztani pedig nem tudom hogy lehetne ennyi időbe úgy, hogy előtte a kellő ismereteket is elsajátítsa a résztvevő...

Szintén a tanfolyamra szánt időhöz kapcsolódva: azt is látom az interneten böngészve, hogy a 3 naposokon kívül divatosak lettek a szétbontott tanfolyamok is: van ahol két-két hétvégi napra bontják, de olyan is akad, ahol egy hónapon belül 4 külön szombatra. Ezzel megint csak a lényege veszik el az egésznek: a tanfolyamban pont az lenne a jó, hogy zavartalanul, egy folyamatként élheted meg az egészet, ahogy eljutsz a kezdeti kis "béna" rajztól egy felismerhető portréig. Ehhez kell az első két nap szenvedése, amikor úgy érzed ebből az életben nem lesz semmi, majd végül mégiscsak összeáll a 3. nap végére egy egésszé. Semmi értelme nincs ezt a folyamatot szanaszét tördelni, mert éppen a jobb agyféltekés módba ( ún. J-módba) történő átváltás nem fog megtörténni, pont azt nem fogja a résztvevő megélni, ami az egésznek a lényege lenne. A tanfolyam bizony eléggé le tudja fárasztani az embert, ezt főleg a nap végére érzik meg a tanulók, amikor fáradtan hazaesve szinte már csak arra van erejük, hogy bedőljenek az ágyba. Amíg nem próbálja valaki, nem is gondolná, hogy ezek a rajzolgatós gyakorlatok milyen komoly szellemi megterhelést jelentenek. És nem csak szellemit, de lelkit is: én ugyan nem éltem meg óriási érzelmi hullámvasutat, talán mert balkezesként könnyebben ment a J-módba váltás (balkezeseknél általában eleve a jobb agyfélteke a domináns), és nekem a legtöbb gyakorlat nem okozott komoly problémát, vagy mert alapból nem vagyok egy szangvinikus természet, nehezen lehet kiborítani; de volt olyan csoporttársam akinek annyira nehezen ment az átváltás, annyira úgy érezte, hogy neki nem megy ez az egész - pedig egyébként külső szemlélőként nézve nem volt kiugróan gyengébb a többieknél -, hogy a 2. nap végére teljesen kiborult és azzal fenyegetőzött, hogy abba is hagyja a tanfolyamot, nem jön többet. Szerencsére túljutott ezen a krízisen, és bár a 3. napnak is elég pesszimistán állt neki, a délutáni portrérajzolás már neki is jól sikerült, tehát valami helyrebillent benne addigra. Ezt a példát csak azért írtam le hogy lássátok, mennyire nem mindegy, hogy ezt a két napot csak egy éjszaka választotta el egymástól, amikor kipihenhette magát és kicsit leülepedtek benne a dolgok, vagy egy teljes munkahét, amikor másra kell figyelni, egyéb problémák is közbejönnek és ezt a belső konfliktust csak félresöpri, ahelyett hogy túl tudna lépni rajta.

Megértem, hogy sokan úgy gondolják, egyszerűbb csak hétvégén járni, hiszen akkor nem kell szabadságot kivenni a munkahelyen - ha az oktató se ezzel foglalkozik főállásban, akkor neki pláne könnyebb így -, vagy az árakat összehasonlítva vonzó lehet, hogy a három napos tanfolyam olcsóbb... de higgyétek el, hogy így egyik se ér többet, mintha beszerzed a könyvet és a munkafüzetet és otthon, délutánonként kb. két óra szabadidőt biztosítva magadnak szépen végigmész az anyagon.

Ha már itt tartunk, gyakori kérdés, hogy autodidakta módon, csak a könyvet-munkafüzetet használva el lehet-e sajátítani a módszert: nekem az a véleményem, hogy igen, el lehet. A könyvben az égvilágon minden le van írva, ami elhangzik a tanfolyamon, sőt több is, a munkafüzetben pedig megtalálhatók kellő nagyságban a szükséges képek, az hogy milyen eszközökre, mennyi időre van szükség egy adott leckéhez, lépésről lépésre az összes instrukció, és rögtön mellette egy-egy üres oldal is, ahova rajzolni lehet. Mellékletként még a nézőke is megtalálható a hátuljában, így nem kell magadnak elkészítened. Ha még a videót is be tudod szerezni (ld. a blog 2. bejegyzése Források címen), akkor már végképp egyértelműnek kell lennie, hogy mikor mi a feladat, és onnantól kezdve csak a saját kitartásodon múlik, hogy végigcsinálod-e. Az autodidakta tanulásnak az egyértelmű előnye, hogy jóval kevesebbe kerül, mint bármilyen tanfolyam. A könyv és a munkafüzet 3000-3500 Ft körül van (online boltban néztem), de ezeket kiveheted egy könyvtárból is - a letöltésről már nem is beszélve, de azért szerintem kényelmesebb, ha kézben tudod tartani, vagy legalább egy részét ki tudod nyomtatni. A szükséges rajzeszközök kb. 2-3000 Ft-ból beszerezhetők. Ami a hátránya a tanfolyammal szemben: a kezdeti lelkesedés után egyre könnyebben jönnek a kifogások, hogy miért nem tudsz rá időt szakítani (ezt magamon tapasztaltam, ezért kell hozzá a komoly elhatározás és kitartás), márpedig egyedül is úgy van értelme csinálni, ha minden nap foglalkozol vele legalább egy-egy gyakorlatnyit, hogy megmaradjon a folyamatosság; tanfolyamon semmi mással nem kell foglalkoznod négy napon keresztül, csak erre figyelhetsz; az oktató mindig kéznél van, hogy segítsen ha megakadsz, vagy tanácsokat adjon a holtponton átlendüléshez; valamint sokat számít a csoport is, akikkel szerencsés esetben jó hangulat alakul ki, lehet tanulni az ő munkájukból vagy éppen hibáikból is, a csoportdinamika szintén jó hajtóerő.

Összefoglalva azt tanácsolnám: ha nem akarod / nincs módod kifizetni egy tanfolyam árát, viszont úgy érzed megvan benned a kellő kitartás és akarat, először próbálkozz önállóan. Veszteni ezzel nem fogsz. Ha nem válik be valamiért, akkor kezdj el gyűjteni egy jó tanfolyamra. Olyanra, ami négy napos, megszakítás nélküli, kellő gyakorlattal rendelkező - lehetőleg főállásban ezzel foglalkozó - oktató tartja, és a honlapján látható referenciák, a korábban ott végzettek elért eredményei kellőképpen meggyőzőek. Igen, ez valószínűleg drágább, de inkább várj vele még pár hónapot és azalatt tedd félre a különbözetet, minthogy egy nem kellő színvonalú oktatásra menj, aminek a végén esetleg csalódott leszel.

Voltaképpen az egész bejegyzés ötlete onnan indult, hogy elkezdtem böngészni a netet, nézegettem a különféle jobb agyféltekés rajztanfolyamot hirdető - sokszor meglehetősen kezdetleges - honlapokat, és természetesen megnéztem a galériákat is. Hiszen az egész módszernek ez a legnagyobb vonzereje, amikor egymás mellé tesszük az első és az utolsó napi portrékat és látjuk, milyen óriási fejlődésen lehet keresztülmenni ennyi idő alatt. Nem akarok senkit se megbántani, tényleg nem, de muszáj leírnom: egyre gyakrabban látok gyenge minőségű rajzokat, mint végeredményt. Persze, az első napiaknál így is jobbak - általában egy árnyékolt rajzot már eleve jobbnak látunk egy kontúrrajznál -, valamennyire még felismerhetők is, de én tudom, hogy ezeknél sokkal többet kellene elérni a végére. És ez egészen biztosan nem a résztvevők hibája, mert az én csoportomban is sikerült mindenkinek elsajátítania, amit kellett, és a régebbi galériákban lévő képek is elég jók voltak. Most viszont alapvető hibákat látok, amik arra utalnak, hogy aki azon a tanfolyamon vett részt, az valamit nem értett meg, nem sikerült befogadnia és alkalmaznia az alapelveket, ráadásul az oktatója se vette észre és javította ki a hibákat rajzolás közben. Látok teljesen elcsúszott rajzokat (viszonyok és arányok hibája), olyanokat, ahol bizony nem sikerült legyőzni a gyerekkori szimbólumrendszert (egyenes, merev vonalak szempillaként, körberajzolt fogak, stb.), három középszürke árnyalatból álló, szanaszét maszatolt portrékat, és a jobb agyféltekés rajzok egyik leggyakoribb jellegzetességét, a glóriát.

Ez utóbbi különösen sok rajzon felfedezhető: amikor van egy szürke háttérszín, és a rajzoló valószínűleg nem tudja eldönteni, hogyan hozza össze a háttér és a portré körvonalát, így az alak körül egy sávot fehéren hagy, amivel mintha egy világító glóriát vagy aurát hozna létre. Nem akarok a hazai galériákból linkelni képeket, de a stars-portraits oldalon is két perc alatt találtam ilyet: így néz ki. Azt nem tudhatom, hogy konkrétan ezt a képet készítő személy volt-e tanfolyamon, de aki volt, és ilyen glóriát hagy a 3. napi rajzán, annak az oktatóval meg kellett volna újra beszélnie a közös széleket, a negatív tereket, a fény és árnyék viszonyát, mert ez annak a jele hogy bizonytalan benne, és a "biztonság kedvéért" inkább átugorja azt a részt;  mert még mindig nem bízik a szemében, a valóságban amit lát, hiszen ott nyilvánvalóan nincs ilyen világos körvonal. Ismétlem, ez nem a rajzoló hibája, az oktatónak kellene észrevennie a hiányosságot és segíteni a probléma megoldásában.

És akkor az oktatókról is pár szó... Erős a gyanúm, hogy jelentős részük elvégzett valahol egy tanfolyamot és utána azt gondolta: ó, hát ez nekem is menne, miért ne taníthatnám. Nem találtam semmilyen infót arról, hogy milyen követelményeknek kellene megfelelnie annak, aki ezt a módszert taníthatja, pl. egy Betty Edwards által jóváhagyott oktatói kurzust elvégezni (mint a Zumba oktatók, akik csak akkor tarthatnak órát és használhatják a Zumba elnevezést, logót, minden egyebet, ha egy erre jogosító, hivatalosan szervezett tanfolyamot elvégeztek és levizsgáztak belőle). Úgy tűnik a "jobb agyféltekés rajztanfolyam" kifejezést az használja és tanít alatta, aki csak akar. Persze lehet, hogy mondjuk egyéni vállalkozóként benne van a tevékenységei között az oktatás is, számlát tud adni róla, de ez arra nézve, hogy konkrétan ezt a módszert milyen minőségben képes oktatni, semmilyen garanciát nem jelent. Éppen ezért szerintem üdvös lenne, ha a tanfolyamokat hirdető honlapokon nem csak a már végzettek munkáiból lenne galéria, hanem az oktatóéból is. Nagyon ritkán látok erre példát, és őszintén szólva, az se mindig meggyőző.

Tudom, iszonyatosan hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, de van még két három fontos dolog, amit muszáj megemlítenem. Az egyik, hogy ezt az egész jobb agyféltekés rajzolást nálunk gyakran borítják valami kicsit ködös, ezoterikus csomagolásba. Olyannyira, hogy engem, aki nem igazán vagyok fogékony ilyesmire, ez jódarabig el is riasztott a tanfolyamtól. Aki hasonlóképpen van vele, annak leszögezném: nincs a jobb agyféltekés rajzolásban semmi megfoghatatlanul misztikus. Az agyféltekék működésének tanulmányozásáért Roger Sperry, akinek tanulmányain Betty Edwards módszere is nyugszik, 1981-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott. A könyvben egyetlen szó se esik agykontrollról, aromaterápiáról, spirituális zenéről vagy bármi hasonlóról, amit némely honlapon található információk alapján időnként társítanak mellé. Mindezek nélkül is remekül meg lehet tanulni rajzolni négy nap alatt, semmi szükség rájuk, sőt szerintem csak bezavarnak, de ez már egyéni vélemény.

Aztán a másik említésre méltó dolog egy tévhit, amit a hagyományos rajzoktatásban részesülők gyakran hoznak fel a jobb agyféltekés rajztanulás ellen: miszerint aki így tanul rajzolni, az élő modellről nem is tud rajzolni, csak fényképről. Részben van alapja, mert sajnos a legtöbb tanfolyam kihagyja az élő modellről rajzolást. Az eredeti módszer szerint ugyanis nem egy modellről vagy színészről készült fénykép alapján kellene elkészíteni a portrét, hanem egy tanfolyami társunkról. Az önarcképnek szintén nem fényképről, hanem tükörből kellene készülnie. Én is olyan tanfolyamon voltam, ahol ezeket már fényképről rajzoltuk, és ezt a hiányosságot bizony sajnálom. Akinek van választási lehetősége, az menjen az eredeti módszert követő, élő modellt használó tanfolyamra, mert valóban az a jobb, hasznosabb. Ugyanakkor a kézről, drapériáról, növényről, székről, cipőről készített tanulmányrajzok az eredeti tárgyról készülnek, vagyis az nem igaz, hogy kizárólag fényképről tanítanának rajzolni még ezek a tanfolyamok sem. (Éppenséggel a Lee Hammond-féle módszer az, ami kifejezetten és csak fényképről tanít; egyébként meg annak is megvannak az előnyei, de ezzel már végképp nem akarom ezt a posztot széthúzni.)

A harmadik kérdéskör, ami még eszembe jutott, szintén egy gyakori "vádpont": vajon mennyire művészet ez a fajta rajzolás? Nos, ha önmagában nézzük, semennyire. A rajzolás önmagában eleve nem művészet, és - erről a kérdéshez cinikusan közelítők hajlamosak elfeledkezni - nem is csak egy kiváltságos, vagy inkább magát kiváltságosnak tartó réteg tevékenysége lehet. A jobb agyféltekés rajzolás csak egy módszer, ami rávezet egy bizonyos látásmódra, ami a rajzoláshoz szükséges. Szó nincs arról, hogy valaki négy nap után művész lesz. Mint ahogy mellesleg attól se lesz valaki művész, ha a "hagyományos" utat választja (alapjaiban egyébként nincsenek is távol egymástól, csak a megközelítés más). Az én definícióm szerint művészet az, amikor a már biztos alapokon nyugvó technika egy olyan műben manifesztálódik, ami a nézőnek valamit közvetít, átad. Ez teljesen független attól, hogy valaki egy jobb agyféltekés tanfolyammal kezdett ismerkedni a rajzolással, vagy álmából felriasztva is anatómiailag pontos koponyát tud rajzolni. Számomra, ahogy az oldalsávban és máshol is írtam már, a rajzolás egy hobbi, kellemes időtöltés. Azért csinálom, mert élvezem. Mások ugyanezért gyöngyöt fűznek, horgolnak, dekupázsolnak, barkácsolnak, stb. Ahogy ezeket, úgy a rajzolást is meg lehet tanulni, és minél többet foglalkozik vele, gyakorol az ember, annál többet lehet fejlődni. Művész viszont tényleg csak akkor lesz valaki, ha fejben-lélekben megvan benne a tehetség - ezt viszont senki, semmilyen módszerrel nem fogja tudni megtanítani. A rajztanárom régen azt szokta mondani, hogy senki nem lesz művész attól, ha lila sálat köt a nyakába...

Uhh, azt hiszem ennyi, most már tényleg a végére értem (kb. egy héten át írtam a bejegyzést). Köszönöm ha végigolvastad, és remélem lesz, akinek hasznára válnak a leírtak. Bármilyen hozzászólást, véleményt, ellenvéleményt szívesen látok, azért is adtam a bejegyzésnek a pro és kontra címet. Nem állítom, hogy az enyém az egy és egyetlen igazság a jobb agyféltekés rajzolást illetően és mindenre tökéletes rálátásom van. Azt írtam le, ahogy én látom a dolgokat, és segítő szándékkal, érdekmentesen tettem - kéretik ezt figyelembe venni akkor is, ha valakinek nagyon nem tetszik, vagy nem ért egyet.

Köszönöm a figyelmet!
Castia

15 megjegyzés:

  1. Köszönöm a sok-sok értékes infót!
    Azért majd négyszemközt (kétmailközt) rákérdezek a magánvéleményedre a konkrét tanfolyamokkal kapcsolatban, de mivel világéletemben az autodidakta dolgok rajongója voltam, tényleg jobb lesz, ha előbb az önálló munkával próbálkozom meg.

    A pontos arányokat hogy tartod meg? Vonalzó-számológép segítségével?

    A glóriát nem is értem. Azért nem olyan rettenetesen nagy munka a figura mögé hátteret varázsolni. Ilyen erővel a szem, a száj és az orr körül, valamint a haj és az arc között is lehetne egy fehér sáv.

    Az ezoterikus rizsát én is láttam, alapjáraton kiesnek azok a tanfolyamok, ahol ilyennel is próbálkoznak.

    (U.i.: A táncos csaj mostanában kizárólag balosan forog. :))

    VálaszTörlés
  2. Persze, ha kell magánban tudok véleményt mondani erről vagy arról a tanfolyamról.

    Én szeretek 1:1-hez rajzolni, akkor az arányokkal nem kell különösebben foglalkozni, de amikor az önarcképet A3-ra kellett rajzolni egy jóval kisebb képről, akkor igen, lemértem és kiszorozgattam. Élő modellről rajzolva pedig a fél szemet behunyva, a ceruzával lehet mérni, ez is le van írva a könyvben, hogy pontosan hogyan. Van egyébként erre a célra egy cseles eszköz is, csak nem tudom, mi magyarul a neve (proportional divider: http://www.jerrysartarama.com/images/resized/386x450/PRODUCTS/PERSPECTIVE_TOOLS/PROPORTIONAL_DIVIDER/0013990000000-ST-01-Proportional-Divider.jpg)

    A glóriának nem tudom mi lehet a pontos oka, csak találgatok, hogy a rajzolót megzavarja a túl közeli árnyalat az arc és a háttér között és azt hiszi, ha nem különíti el őket ilyen élesen, akkor egybeolvadnak. De mivel a háttér úgyis egyszínű ezeknél, nem értem miért nem jut eszébe hogy vagy vegye sötétebbre, vagy akár hagyja fehéren. Esetleg még az is megoldás lehetne, ha fokozatosan sötétedne a kép széle felé, mintha hátulról lenne megvilágítva. Így hogy csak egy fehér körvonal van, értelmezhetetlen és nem is szép. De tényleg sok helyen látni és sokaknál rendszeresen, több rajzon is.
    Egy másik rajztechnikai hiba - erről el is felejtettem írni - amikor túl kevés árnyalatot használnak. Ez az én kezdeti rajzaimon is látszik. A fehér és a fekete (vagy legalább fekete közeli) helyett a világos-középszürkétől a sötét-középszürkéig terjed csak a skála, és ettől a rajzok sokkal laposabbak.

    VálaszTörlés
  3. Jó lett a bejegyzés! Én a könyvet kezdtem el, de sajnos nem fejeztem be, viszont sokat segített! Nálam valahogy mindig is megvolt az az érzés amikor elkezdtem rajzolni, hogy megáll az idő és teljesen kikapcsol az agyam, így nem volt nehéz a J-módba lépés! Szerintem a könyv az nagyon jó, remélem sikerül befejeznem! :)
    A színes jobb agyféltekés rajzolásról van tapasztalotok?

    VálaszTörlés
  4. Munkafüzettel együtt szerintem sokkal könnyebben lehet haladni, nekem is könnyebb lett volna anno, ha nem kell vadászgatni a másolandó képeket megfelelő méretben.
    Viszont megnéztem a blogodat, neked már sok szükséged nincs a tanfolyamra. :) Ha ilyen az első két rajzod, mit fogsz tudni pár hónap múlva?!

    Színes tanfolyamon sajnos nem voltam, lehet hogy egyszer elmegyek. A könyv megvan, el is olvastam, de a gyakorlatoknak még nem álltam neki. Pedig jó lenne kicsit a színek irányába mozdulni, a nagy lendülettel beszerzett Prismacolorjaim is parlagon hevernek. :(

    VálaszTörlés
  5. Szerintem is nagyon jól meg lehet tanulni a könyvből, bár ez alkati kérdés. Van aki jól tud egyedül tanulni, van akinek fontos a folyamatos segítség.
    Nagyon megdöbbentő, hogy már rengeteg jobb agyféltekés tanfolyam van a neten és a legtöbb "oktató" maga is alig rajzol jobban, mint azok, akik most végezték a tanfolyamot. Ha elmennék tanfolyamra, akkor biztosan rászánnám a pénzt egy nevesebb művész tanfolyamára. Bár még ezzel is vigyázni kell, mert olyant is láttam, aki művésznek tartja magát, de egyetlen rajzot sem látni tőle a honlapon.

    Sajnos ezzel a 4-napos tanfolyammal elterjedt az illúzió, hogy 2 hétvége alatt bárki művésszé válhat, pedig ez a tanfolyam csak egy hosszú tanulási folyamat kezdete.

    Én megcsináltam a színes könyv gyakorlatait, bár színes ceruzákhoz nem nagy segítség, hiszen az akryl, amit használ a könyvben, az teljesen fedő festék, míg a ceruza nem fed, akvarelhhez hasonlóan viselkedik és nem lehet külön kikeverni a színeket, hanem a rajzlapon kell az egymásra rajzolt rétegek segítségével elérni a megfelelő színt.

    VálaszTörlés
  6. "ez a tanfolyam csak egy hosszú tanulási folyamat kezdete"
    Ez nagyon így van, és ez hiányzik is a tanfolyamok végéről, hogy akkor most hogyan tovább. Mert persze, egy darabig gyakorlod a tanultakat és az egyre könnyebben, gyorsabban megy. De ha közben nézegeted mások munkáit, akkor gyorsan felfedezhető, hogy vannak még a műfajban szintek, amikhez a tanfolyamon szerzett tudás kevés. Pontosabban az nem erre van kitalálva, hiszen a látásmód megtanulására helyezi a hangsúlyt, a technikai részre kevésbé. Ekkor jönnek a könyvek, honlapok tutorialjai, youtube videók, stb, de ezeket már magadnak kell felfedezni. Vagy ez az út van, vagy az, hogy egy darabig az illető még lelkesen rajzol, de aztán abbahagyja, mert nem tudja hova, hogyan tovább. Láttam olyat is, aki ugyan elég pontosan rajzol, jók a munkái, de már egy évvel ezelőtt is ugyanilyenek voltak. Tart egy szintet, de nem látok előrelépést, fejlődést.

    VálaszTörlés
  7. Ez valóban így van. Egy idő után érzi az ember, hogy megvannak a módszernek a korlátai. Arra viszont nagyon jó, hogy elhitette velem, hogy a rajzolást bármikor el lehet kezdeni, nem kell hozzá született tehetségnek lenni és nagyon meglepő eredményeket lehet elérni a gyakorlatokkal. Tényleg jó lett volna, ha lett volna haladó folytatása. Aki nem tud angolul, az szinte képtelen tovább fejlődni utána.

    VálaszTörlés
  8. Hat en is vegigolvastam a konyvet, es magaban a modszerben hiszek. Most keresek magamnak es a gyerekeimnek egy normalis tanfolyamot, de ahogy elnezem, nincs igazan meggyozo tanfolyam, valahol valami mindig santit...Ha tud valaki ebben segiteni az nagyon jo lenne.Ugyan rajzolni tudok, de ez a modszer megfelelo instruktor mellett sokat javitana...

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!
    Én anyukámmal együtt mentem el a tanfolyamra, és míg nekem nem hiányzott a folyamatos kontroll, neki a tanfolyam óta elkészült rajzain is sokszor kell javítgatni, mert pl. egy-egy vonalat teljesen rossz irányba húz, és ez az egész képet elrontja.
    Ha én nem voltam volna ilyen tanfolyamon, lehet, hogy nem tudnám neki megmutatni, melyik vonallal van a baj, csak érezném, hogy valami nem stimmel.
    Szerintem ez körülbelül olyan, mintha hangszeren tanulnál játszani. Lehet egyedül is, de legalább a kezdeteknél jó egy rutinos tanár, hogy ne indulj egy abszolút helytelen irányba magadból.

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Szeretném a segítséged kérni alábbi lehetőségről:

    http://jobbagyfeltekesrajzolas.com/ Kuponnal olcsóbb :-)

    https://www.kuponvilag.hu/jobb-agyfeltekes-rajztanfolyam-ajandek-fotos-tanfolyammal.html

    Megvegyem, vagy inkább ne? Barátnőmnek lesz és magamnak is... mindketten szeretünk fotózni is.
    Mail címem: fenovak82@gmail.com

    Köszönöm!

    Feri

    VálaszTörlés
  11. Kedves Feri, őszintén csak egy választ tudok adni: fogalmam sincs. Nem ismerem az illetőt, se a munkáit, se a tanítási módszerét. Megnéztem a kuponos oldalt és a honlapot is, nekem kicsit kérdőjeles a dolog, a kuponoson "eredeti" jobb agyféltekés rajztanfolyamot ígér - ez számomra azt jelenti, hogy élő modellről rajzolnak -, a honlapon viszont saját módszert emleget, ami eltér az eredetitől, de nem világos, hogy miben és hogyan. A fotós tanfolyammal kapcsolatban szintén nem világos, hogy ez egy külön alkalom, vagy belepréselik ugyanabba a 3-4 napba? Az utóbbi esetben erősen kétséges a hatékonysága mindkettőnek, mivel egyikre se jut elég idő. Ennek a helyedben utánakérdeznék először.
    (Ezenkívül muszáj megemlítenem, hogy szúrja a szemem a rengeteg helyesírási hiba a honlapon. Ettől még akár taníthat jól rajzot, de engem akkor is zavar.)

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok. Esetleg van fent valahol a jobb agyféltekés rajzolással kapcsolatban oktató jellegű video?Most könyvből tanulom és néha kicsit nehéz...

    VálaszTörlés
  13. Igen, van oktató video pl. a Valdor Art honlapján. Én elvégeztem a 4 napos jobb agyféltekés rajztanfolyamukat és nagyon hasznosnak találtam.

    VálaszTörlés
  14. Igen, van oktató video pl. a Valdor Art honlapján. Én elvégeztem a 4 napos jobb agyféltekés rajztanfolyamukat és nagyon hasznosnak találtam.

    VálaszTörlés
  15. Szia! Egy ideje engem is foglalkoztat ez a rajzolási módszer, viszont ahol mi élünk ott 2 napos ez a tanfolyam. Ketten szeretnénk megcsinálni a kislányommal, de ő még csak 9 éves lesz, úgyhogy nem tudom. Mi a véleményed? Köszönettel: GM

    VálaszTörlés