2011. október 20., csütörtök

Jobb agyféltekés rajzolás - pro és kontra 1.

Régóta gondolkodom egy ilyen bejegyzés megírásán, mivel többször találkoztam már azzal a kérdéssel, vajon megéri-e elmenni egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, vagy el lehet-e sajátítani a módszert önállóan, csak a könyv alapján, illetve egyáltalán: valóban hatékony-e ez a módszer, tényleg megtanít-e négy nap alatt rajzolni.

Az utolsó mondatot a gyakorlott jobb agyféltekés rajzosok máris javítanák: a módszer nem tanít rajzolni, "csupán" bebizonyítja neked, hogy már tudsz. De kezdjük az elejéről, hogy egyáltalán mi is ez a "jobb agyféltekés rajzolás". Az első bejegyzésemben még csak erről írok egy keveset, mert írás közben rájöttem, nem vehetem evidensnek, hogy mindenki tudja mit takar ez a kifejezés, a lényegi mondandómmal egyben viszont túl hosszú lenne. Ez tehát most egy gyors áttekintés, hogy azok is képbe kerüljenek, akik még sose hallottak róla.

A módszert egy Betty Edwards nevű hölgy fejlesztette ki, aki főiskolán oktatott rajzot, csakhogy nem mindegyik diákjánál egyforma sikerrel. Felállított eléjük egy csendéletet, mondván rajzolják le azt, amit látnak: de sokan erre képtelenek voltak, pl. hiába látták, hogy az alma előrébb van, mint a váza, a rajzolt képen már nem így tűnt: ez az információ valahol a szem és a kéz között elveszett. Ugyanakkor Edwards időnként meglepődve tapasztalta, hogy az előző héten még reménytelennek tűnő diák a következő alkalommal mégis "jól" lát és nehézség nélkül rajzolja le a látottakat. Amikor rákérdezett, hogy mégis mi történt, mi okozta a változást, a diákjai nem tudtak rá válaszolni: egyszerűen csak a múlt héten még nem ment, most meg már megy. Aztán Edwards olvasott egy tanulmányt az agyféltekék működéséről, és rájött, hogy a rajzolás - más kreatív, vizuális, intuitív képességekhez hasonlóan - a jobb agyféltekéhez kötődik. Ezzel szemben a bal agyfélteke felelős a logikus, racionális, verbális folyamatokért: ide tartozik a beszéd, a számolás, az elemző gondolkodásmód. Ha pedig a logikus bal agyfélteke elnyomja az intuitív jobbat, akkor a kreatív tevékenységek, köztük a rajzolás is, nehezebben megy.
A forgó táncos képe, amelyet leggyakrabban használnak az agyféltekék teszteléséhez: ha úgy látod, hogy a táncos az óramutató járásával megegyezően forog, akkor a jobb agyféltekéd a domináns, ha pedig az óramutató járásával ellentétesnek látod a forgást, akkor a bal. Ez egy pillanatnyi állapotot mutat, lehet hogy ha legközelebb megnézed, már másképp fogod látni. Némi koncentrálással meg is fordíthatod az irányt.


Így Betty Edwards kifejlesztett egy módszert, aminek a lényege, hogy hogyan vegye át jobb agyféltekénk a domináns szerepet a baltól, legalább a rajzolás idejére. Ehhez különféle gyakorlatokat dolgozott ki, olyan gyakorlatokat, amelyek a bal agyfélteke számára értelmetlenek, nem logikusak, és ezért nem is tud velük mit kezdeni: így végül elfárad és átengedi a terepet a jobb agyféltekének. Ilyen például a fejjel lefelé történő másolás, amiről korábban már írtam. Fontos része még a módszernek, hogy leküzdjük a gyerekkorban belénk ivódott szimbólumrendszert, és hogy ne nevezzük meg azt, amit éppen rajzolunk - hiszen a verbalitás is a bal agyféltekéhez kapcsolódik. Ha azt mondom (akár csak magamban, gondolatban), hogy most én egy szemet rajzolok, akkor a bal agyfélteke máris kész a válasszal: a szem mandula alakú, középen van egy színes kör, körülötte pedig a szempillák egyesével meredeznek felfelé.
forrás: Google
 Így rajzolta anyu, az óvónéni és mindenki más is az óvodában. Csakhogy ez egy stilizált, egyszerűsített szem, a kisgyerekek kézügyességéhez szabva, később viszont ebből tovább lehetne lépni a bonyolultabb, realisztikusabb ábrázolás felé... sokan mégis megakadnak itt, és azt hiszik, felnőttkorukban is csak pálcikaemberek rajzolására képesek. A bal agyfélteke szerint nincs is szükség többre, hiszen a szimbólum gyorsan, egyszerűen elkészül. Csakhogy a fenti képre azért mondjuk: ez egy szem, mert a környezetünktől így tanultuk meg értelmezni, míg az alábbi azért egy szem, mert anatómiailag pontosan megfelel annak, amit egy valódi emberen látunk.
A jobb agyféltekés rajzolás lényege tehát, hogy aktiváljuk a kreativitásért felelős agyféltekénket, legyőzzük a bevésődött szimbólumrendszert, és helyette megtanuljuk látni a valóságot. Ha pedig már elsajátítottuk ezt a látásmódot, akkor ábrázolni is tudunk bármit, amit akarunk, hiszen a rajzolás képessége elsősorban fejben dől el, kézügyesség annyi kell hozzá, mint az írás megtanulásához, amivel 6-7 éves kor körül már rendelkezünk. A módszer részeiről, gyakorlatairól én most nem írnék többet, hiszen erre ott egy egész könyv és a munkafüzet - vagy a tanfolyam. A hosszas bevezetés után a következő részben rátérek arra, amiért ebbe az egészbe belekezdtem, vagyis hogy valóban működik-e a módszer, mik lehetnek egy ilyen tanfolyam előnyei és hátrányai, melyikre érdemes elmenni és mi az, amit jobb elkerülni, vagy inkább az autodidakta módszert választani.

---> A 2. rész itt olvasható. <---

22 megjegyzés:

  1. Nagy köszönet a bejegyzésért! Kíváncsian várom a véleményed a tanfolyamokról és az autodidakta gyakorlásról.
    Kamaszkoromban jól rajzoltam az átlaghoz képest, annak ellenére, hogy soha nem tanultam. Azóta nagyon visszafejlődött a tudásom, és szeretnék ismét alkotni. Két tucat tervem is van, de a jelenleg csak dedós szinten tudnám megvalósítani őket, és ez bosszant.

    Nem semmi ez a táncoló nőszemély. Három percig néztem, de bal agyféltekésen forgott, és már megállapítottam magamban, hogy ez lehetetlen, nem foroghat a másik irányba, hisz... Ellapoztam, visszanéztem, és tíz másodpercig a másik irányba ment, de amint magamhoz tértem a megdöbbenésből, visszatért az eredeti kerékvágásba. Ismét ellapoztam, és mire visszatértem, megint jobb agyféltekésen tekergett. Újabb szünet, bal.

    VálaszTörlés
  2. Nekem már állandóan össze-vissza forog. :D Volt, hogy az istennek se akart megfordulni a balból, de mostanában ha először nézek rá, akkor általában az óramutatónak megfelelően forog, néha egyik pillanatról a másikra átvált, majd vissza. Szándékosan is meg tudom már fordítani elég gyorsan. Kicsit bambulok lefelé úgy, hogy csak a perifériás látómezőben legyen a kép, nem fókuszálok sehova, viszont elképzelem közben, hogy a másik irányba forog, mint amit előtte láttam. Amikor a periférián már úgy látom, hogy tényleg arra forog, akkor visszaemelem a tekintetem.

    A bejegyzésnek meg most már tényleg nekiugrok, már jegyzetelgettem magamnak, hogy miket akarok benne leírni.

    VálaszTörlés
  3. Jé, a bambulós módszerrel tényleg gyorsan meg lehet változtatni az irányát. Király.

    VálaszTörlés
  4. magától változik ez a szar... nem az agyad irányítja hanem össze van vágva egyszer egyik lába van fent máskor másik....

    VálaszTörlés
  5. Kedves Névtelen, tévedsz, de ezen ne húzd fel magad. :) Az animáció 34 kockából áll, ezek tesznek ki egy teljes forgást, és ahogy körbeért, ismétlődik az egész. Magad is szétbonthatod a gif-et frame-ekre, hogy megnézd. Ha össze lenne vágva, ahogy te fogalmaztál, akkor mindenkinek mindig ugyanakkor következne be a váltás, pontos időközönként. Nem utolsósorban a file mérete is jóval nagyobb lenne, mert akkor jóval több kockából állna. Ez egy nagyon ügyesen kivitelezett optikai illúzió, de ne a csalásban keresd a megoldást. :)

    VálaszTörlés
  6. én egyszerűen csak jobb agyféltekésen látom, akár hogy nézem mindig az óramutatóval megeggyezően forog...

    VálaszTörlés
  7. Többször is ránéztem a forgó képre ma, de egyszerűen nem tudom megfordítani. Mindig az óramutató járásával megegyezően forog. Már fejben végeztem számítási feladatokat, hogy a bal agyféltekém legyen használatban, de úgy sem :)
    Ez jelentheti azt, hogy én könnyedén megtanulhatnám ezt a rajzolási módszert, mert rá van állva az agyam a módszerre?

    VálaszTörlés
  8. Most éppen nekem is nagyon nehezen akar megfordulni  még a bambulós módszerrel is, ahogy újra ránézek a képre, egy fél forgás után visszavált. Nem feltétele ez semennyire a rajztanulásnak, ahogy írtam a bejegyzés 2. részében, a J-módba váltás egy folyamat, az első két nap bal agyféltekét fárasztó gyakorlatai után nagyjából mindenki ugyanoda jut el, akármelyik domináns agyféltekéjével is indult. Legfeljebb ezek a kezdő gyakorlatok esetleg könnyebben mennek.
    Van egy nagyon egyszerű és gyors feladat is, rögtön a tanfolyam első délelőttjén: nézz rá a szoba egyik sarkára, majd rajzold le. Ez egy függőleges vonal, meg két másik valamilyen szögben hozzá képest. Aztán emeld fel a lapot és nyújtott karral tartsd a sarok felé, hogy össze tudd hasonlítani.
    Voltak akiknek stimmeltek a szögek, de többen is akadtak olyanok, akiknek nem, mert azt rajzolták, amiről gondolták hogy látniuk kellene, ahelyett amit valójában láttak. Akiről írtam, hogy majdnem feladta a tanfolyamot, mellettem ült és teljesen más irányba húzta be a vonalakat. Aztán később a negatív teres gyakorlatokkal és a drapériával is meggyűlt a baja. Nekem meg mindegyik úgymond jól sikerült, mégis mire eljutottunk a 3. és 4. napi portrérajzoláshoz, nagyjából egyforma minőségű rajzok születtek.

    Szóval van aki jobban megszenvedi az első két napot és vért izzad, míg én pl. kifejezetten élveztem a gyakorlatok többségét, de kb. a 3. naptól ennek már nincs igazán jelentősége, mert addigra mindenki át tud állni erre a módra. (Természetesen jó tanfolyamon, hozzáértő oktató segítségével, stb., ahogy azt le is írtam.)

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm a kimerítő választ! :)
    Nagyon szeretnék megtanulni szépen rajzolni, és ebben most nagyon elhatározott is vagyok. Úgy döntöttem, hogy első körben megpróbálkozok a könyvel. A bevezetőn már túl vagyok, valamint egy gagyi önarc portrén és kéz rajzon is. Hétfőn belefogok rendesen, akkor veszek mindenféle eszközt is ami kellhet.Szerencsére 1 hónap múlva indul nem messze tanfolyam is. Ha addig önerőből nem sikerül, akkor elmegyek arra.Egyébként attól is félek, hogy ha megfelelően látom is a dolgokat, akkor sem tudom őket élethűen lerajzolni, mert nem ismerek hozzá megfelelő rajz technikát. Végignéztem nagyjából a blogodat, és szerintem rengeteget fog segíteni, ha már elérek odáig, hogy rajz technikákon kell törnöm a fejemet:)

    VálaszTörlés
  10. Sok sikert a tanuláshoz! Ha valamiben elakadsz közben, nyugodtan kérdezhetsz is.

    VálaszTörlés
  11. Én sosem rajzoltam,csak olyan ovis módon.Az is igen rég volt!
    Azt hiszem,nem kerültem motívációs közegbe.
    Pedig mindig érdekelt a titka.
    Olvasgattam egy két könyvet erről.
    Később hallottam erről az elméletről és egyik tanfolyamon kötöttem ki.
    Azt hiszem megváltoztam.Ennek már másfél éve.
    Most karácsonykor is volt,aki egy rajzomat kapta ajándékba..
    Egy biztos:a tanfolyam után egy hónapig,szinte mindenen nevettem.Állati laza voltam.
    Természetesen az is fontos,hogy "meglássam",amit v.akit lerajzolnék.
    Nagyon jó kikapcsolódás.
    A színekkel viszont,mindig jól bántam..

    VálaszTörlés
  12. Igen, ha nem is egy hónapig, de úgy két hétig én is nagyon feldobott voltam a tanfolyam után. Minden nap rajzoltam is, alig vártam már, hogy legyen rá akár csak egy fél órám. Azt hiszem ezt ki is felejtettem a tanfolyam melletti érvekből, de való igaz, hogy hatalmas adag önbizalmat ad gyakorlatilag egyik napról a másikra, nagyon nagy megerősítés hogy képes vagy olyasmire, amire korábban nem is gondoltál.

    VálaszTörlés
  13. Én is elvégeztem egy ilyen tanfolyamot.(másfél éve)
    Soha nem rajzoltam portrét.Azt gondolom nem volt motívációs közeg,vagy rajzoló, számomra kedves ismerős a közelemben.A színekkel már régen is jól bántam.Csak kevés technikát próbáltam.Most Karácsonykor is volt,hogy egy kép volt az ajándék.Jó volt adni,hiszen én is benne voltam a képben!Természetesen meg kell tudnom látni,a fényképben,amit lerajzolnék.Az biztos,hogy a tanfolyam után,kb. egy hónapig mindenen nevettem.Tök laza voltam.Másképp néztem a környezetem.Nagyon örülök,hogy sikerült "újra gyereknek lenni".Nagyon jó kikapcsolódás!Talán lesz ebből több is ..

    VálaszTörlés
  14. Castia, te milyen tanfolyamot ajanlasz? Rajzaid alapjan pont hasonlot keresek. Nem mondom, hogy az ar nem szamit, de amit talaltam eddig, azok nem voltak meggyozoek, meg akkor se, ha az instruktorok tapasztalt muveszek.

    VálaszTörlés
  15. Érdekes ez a kép, régebben is láttam már és akkor sűrűn változott a forgásirány, de most alig tudtam megfordítani, végül az segített, hogy egy kis ideig az alatta mozgó árnyékot figyeltem és akkor átfordult.

    VálaszTörlés
  16. Mivel ahogy írtam, nem akarok itt kifejezett reklámot csapni senkinek, a fórumba írtam le, hogy pontosan hol voltam és milyen tapasztalataim voltak. (Segítségnyújtás témakör, Jobb agyféltekés rajzolás topik)

    Ha a mostani rajzaimra gondolsz, azért azt vedd figyelembe, hogy eltelt közben két év, és bár voltak időszakok, amikor több hónapig nem rajzoltam, azért még így is sok-sok óra gyakorlás van bennük a tanfolyam óta. Ráadásul nagyon sok mindent össze is olvastam a témában, ami kifejezetten a rajztechnikai részre vonatkozik, épp azért, mert a tanfolyamon inkább a látásmódra helyezték a hangsúlyt. Ha megnézed pl. az Ilyen volt- ilyen lett című posztot, ott látható, hogy hogy rajzoltam valamivel a tanfolyam után, és kb. másfél évvel később.

    VálaszTörlés
  17.  Igen, valahol ott a lába körül van a "trükk". :) Ha csak a fejét nézem, akkor nem szokott megfordulni.

    VálaszTörlés
  18. Hát nagyon jók ezek a tanfolyamok, de bárcsak a bal agyféltekét is meg tudnák tanítani, mert a tisztán jobb agyféltekéseknek nagyon nehéz az élet, főleg ebben a mostanában eléggé bal agyfélteke központú világban, ahol inkább a logika megy, mint a kreativitás. Én már csak tudom, hiszen világ életemben amióta csak az eszemet tudom jól rajzolok, bennem sosem voltak ilyen szimbólumrendszerek, a rajzolás csak úgy ment, mert azt rajzoltam amit láttam és nem gondoltam túl, rengeteg történetet írtam amik elég abszurdak és fantáziadúsak voltak egy kisgyerek számára. Mindig mondták is, hogy álomvilágban élek. Emellett még persze bal kezes is vagyok. Sokan irigyeltek is a "rajztudásom miatt, viszont megszenvedtem én ezt, mivel az iskola rém nehéz volt, főleg a matek. A logikám egyenlő a nullával, és hát lássanak csodát még diszkalkuliás is vagyok, azaz nem vagyok képes számolni, legalábbis fejben nem. Most gimnazista vagyok, és majdnem megbuktam matematikából, de a többiből pedig 4 lettem. Művészeti főiskolára akarok menni de ahhoz kell a matek érettségi is ami lehetetlen számomra. Nincs erre is valami tanfolyam. Ja és ha azzal jönnek, hogy a diszes "betegségekkel" rendelkezőket felmentik az adott tantárgyból, akkor azt kell mondjam, hogy erre ez nem vonatkozik, mivel azt mondják rá, hogy fejleszthető, de én már 2 éve szenvedek és semmi fejlődés!!

    VálaszTörlés
  19.  Látod ez egy érdekes problémakör, nem gondolkodtam eddig ezen ebből a szempontból, és nincs is rá jó válaszom. Nem vagyok pedagógus, a diszkalkuliáról teljesen hétköznapiak az ismereteim. A magam példájából, iskolás éveimre visszaemlékezve annyit tudok mondani, hogy szerintem rengeteg függ a tanártól. Egy jó tanár izgalmassá és érdekessé tudja tenni a matekot, mint egy keresztrejtvényt. De ez persze lehet, hogy a te speciális esetedre nem vonatkozik. Mint ahogy vannak "kockafejek" is, akik csuklóból oldanak meg bármilyen példát, de képtelenek megjegyezni egy verset, vagy számukra csak szavak egymásutánja marad, nem tudják átérezni. Vagy vannak, akik képtelenek egy idegen nyelvet megtanulni, mert a nyelv logikáját nem értik.
    Egyetlen, talán valamennyire hasznavehető tanácsom van: próbáld meg lerázni magadról a matekkal kapcsolatos negatív gondolatokat, mert azok csak tovább blokkolnak. Tudom hogy ez nagyon nehéz, mert ha valamiben sorozatos kudarcok érnek, azt nehéz megszeretni vagy legalább elfogadni, és újra és újra próbálkozni vele, de mivel kitérni nem tudsz előle - kénytelen vagy továbbra is matekot tanulni és levizsgázni belőle -, így próbáld meg a negatív érzéseket a lehető legjobban kizárni. Gondolj a végső célodra, arra hogy ezen túl kell lenned és lesz majd idő, amikor nem kell már foglalkoznod vele, és vedd észre a pici sikereket is. Ha úgy érzed, hogy a te hozzáállásod a lehető legjobb, de mások - pl. a matektanárod - nem értékelik ezt, akkor próbálj meg másik iskolát keresni. Őszintén szólva nem vagyok túl jó véleménnyel a pedagógusokról, a legtöbben ma már csak azért választják ezt a pályát, mert máshova nem vették fel őket... Tisztelet a kivételnek, természetesen, ismerek olyat is, de kevés, és úgy érzem egyre kevesebb a munkáját hivatásként kezelő és szerető tanár, aki a megfelelő tudás mellett még empatikus is, és nem fásul bele a mindennapokba.
    További kellemes vakációt, és kitartást majd az új tanévre! :)

    VálaszTörlés
  20. Én már nem először nézegetem ezt a képt és egyszerre néztem mindig egy ismerőssel, nekünk sem ugyanakkor fordult meg, pedig ugyan azt a képet nézzük, sőt én ha jobban bele merülök, nem is fordul meg teljesen, csak oda vissza forog.

    VálaszTörlés
  21. Én is kezdtem rajzolgatni pár éve, kisebb nagyobb kihagyásokkal, egy festőművész foglalkozásain, az iránymutatásai alapján. Nem volt szó a jobb agyféltekés rajzolásról, érdekel a téma, most hogy rátaláltam erre a blogra :-)
    A forgó-táncos képről: olyat olvastam valahol pszichológiai írásokban erről, hogy a táncos-forgó alakzat egy bistabil optikai illuzió, nem sok köze van a jobb vagy bal agyfélteke működéséhez.
    Egy web designer készítette, Nobuyuki Kayahara
    http://www.procreo.jp/labo/labo13.html

    VálaszTörlés
  22. Szia! A gyerek tanfolyamokról mi a véleményed? Ajánlani esetleg tudnál egyet? A művészházas tanfolyamon gondolkozom, de a fent leírtak alapján kicsit elbizonytalanodtam... Köszönöm! :)

    VálaszTörlés