2011. április 18., hétfő

A szemek rajzolása - 1. rész

A szem a lélek tükre - hogy rögtön egy ilyen orbitális közhellyel kezdjek -, mindenesetre a portrérajzokra ez nagyon igaz: ha a szem nem sikerül, ha "halott" marad, az tönkreteheti az egész rajzot. Hogy mitől lesz egy tekintet élő, arra nehéz bármilyen általános szabályt felállítani: nem feltétlenül van szükség a legapróbb részletekig kidolgozott íriszre, sokszor egy szűk szemrés, egy árnyékban lévő tekintet is nagyon kifejező lehet. Nézd meg pl. ezt a rajzot Clint Eastwoodról. Ha a kép fölé viszed az egeret, egy-egy kis részletet ki lehet nagyítani, és ott nagyon jól látszik, hogy szinte az egész csak egy sötét folt, nem különül el a pupilla, az írisz, és a szemöldök által vetett árnyék. Van viszont egy kis fehér folt, az, ahol megcsillan a fény az íriszen. Ezt a kis fénycsillanást keresd a referenciafotódon, és lehetőleg olyat válassz, amin látható, mert nagyon sokat segít az életszerűségben. Ha esetleg mégse látható a fotódon, akkor itt lehet kicsit csalni, és mégis berajzolni a helyét.

A szemeket lehet nagyon részletesen is rajzolni, így három különböző szintet is bemutatok: ez az első a szokásos Lee Hammond-féle három lépéses rajz, ezúttal eléggé elnagyolt, aztán a második valamivel részletesebb lesz, a harmadik pedig már hiperrealisztikus.

Az első lépés a vázlat:

A szemeknél különösen fontos a pontosság, ehhez lehet használni a négyzetrácsos módszert vagy a mérést is. Amit fontos tudni, hogy elölnézetből mind az írisz, mind a pupilla tökéletes kör alakú. Ezen a vázlatrajzon lehet is látni, hogy körsablonnal lettek megrajzolva, ez biztosítja a hibátlan kört. Oldalnézetből ellipszis alakot látunk. A másik fontos anatómiai szabály, hogy a pupilla mindig pontosan az írisz közepén van. Ha megnézitek az előző bejegyzésben az én saját rajzomat, ott látható is ez a hiba, az egyik oldalon elcsúszott a pupilla. Ezenkívül a pupilla mindig fekete, bármilyen színű is legyen valakinek a szeme. Ha már biztos vagy a méretben és az elhelyezésben, előveheted a legsötétebb ceruzádat, és kitöltheted vele a pupillák körét. A megcsillanó fényre viszont ügyelj, azt hagyd fehéren. Ez az a pont az egész rajzon, ahol a papír fehérje megmarad.

A második lépés a sötét árnyalatok felvitele:
Itt már kerül grafit az íriszre is. Ha grafittal rajzolunk, a szem színét az árnyalat erőssége érzékelteti: kék szemnél keményebb ceruzát lehet használni, így világosabb árnyalatot kapunk, barnánál sötétebb, a közepes árnyalatok pedig a zöld, szürke szemszínt fejezik ki. A térbeliség érzékeltetéséhez figyelj arra, hogy az alsó szemhéjnak legyen vastagsága, vagyis ne csak egy vonallal rajzold meg.

A harmadik fázis az elmosás:
 A felvitt grafitot papírceruzával elmossuk, kialakítva az árnyalatokat. Ha kevés a grafit, újabb rétegekkel erősítsük meg a sötétebb részeket (a 2. példarajzon szerintem nagyon kevés, ezt nem lehetne szépen elmosni). Figyelj arra, hogy a szemfehérje egyáltalán nem fehér, azt is árnyalni kell: ha árnyék esik rá, akkor egészen sötét is lehet. A világosabb részeken is fuss át legalább a papírceruzán maradt kevés grafitporral (ellenőrizd le előtte egy külön papíron, hogy ne legyen rajta sok, mert akkor foltot hagy). Ahol szükséges, pl. a belső szemzugban gyurmaradírral veheted vissza a grafitot. A szempillákat a szemhéj árnyalása után, utolsó lépésként rajzold be, lendületes vonalakkal. Ügyelj arra, hogy a szempillák nem egyesével meredeznek egyenesen felfelé, mint a gyerekrajzokon, hanem néhány szálból álló kisebb csoportokba állnak össze. A referenciafotódat figyelve kövesd az ívüket is. Ne rajzolj többet annál, amennyit látsz: sokszor, főleg férfiak arcképén nem is látszódnak külön a pillák, erre megint jó példa felül Clint Eastwood fotója. 
A példa illusztráción eléggé elnagyolt maradt a szemöldök, ezért erre inkább a következő, haladóbb szintű tutorialokban térnék ki.
Forrás: bing

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése