2011. január 16., vasárnap

Referenciafotó kiválasztása

Hosszú kihagyás után folytatom a blogírást, ha másért nem, a saját kedvemért. :) Sajnos (vagy nem) az a típus vagyok, aki nagyon beleveti magát abba, ami érdekli, de ilyenkor hanyagolja a többi hobbiját. Az elmúlt hónapokban is ez történt, de decembertől visszatértem a rajzoláshoz, így megint több időt szeretnék szánni az ide írt bejegyzéseknek, tutorialoknak és segítségeknek is.

Nos, volt már szó arról, mivel rajzoljunk, volt és még lesz is arról, hogyan; de nem lényegtelen kérdés az sem, hogy mit.

A legfontosabb az, hogy bármi is a témánk, azt kedveljük, szívesen rajzoljuk le. Van aki portrét rajzol szívesebben, van aki állatokat, tájképet, autókat vagy éppen mangát. Azt hiszem ezen olyan nagyon nem kell gondolkodni, mindenki el tudja dönteni, mi fér bele az érdeklődési körébe.

Problémát inkább az okozhat, ha van egy kép, amit nagyon szeretünk, például egy kedves családi fotó, de fel kell ismerni, hogy vajon alkalmas-e rajzoláshoz. Szempont ilyenkor az, mennyire közeli vagy távoli az a kép: egy színes fényképen nekünk felismerhető egy családtag mondjuk háttérben az Eiffel-toronnyal, de grafitrajzon nem lesz más, csak egy szürke emberalak. Tehát mindenképpen mérlegeljük azt, elég részletes-e a fotónk ahhoz, hogy az alany felismerhető legyen. Távoli fotók általában nem azok, sőt gyakran a csoportfotók se. Szem előtt kell tartani, hogy a részletek teszik majd a rajzunkat realisztikussá, ettől lesz valaki egyértelműen felismerhető, és nem csak egy humanoid figura valahol a lapon, beleolvadva a háttérbe.
Szerencsés esetben szerkesztéssel, az eredeti fotó nagyításával, felesleges részek levágásával tudunk javítani a helyzeten, de még így se biztos, hogy meglesz az a részletgazdagság, amire szükségünk van. Tehát ez az első szempont, legyen előtérben az alanyunk, lássunk elég vonást belőle. Portré esetében sokat segít a realisztikusságon, ha látjuk - és ezért a rajzon vissza is tudjuk adni - az illető szemén megcsillanó fényt. Ez mindig élettelibbé teszi a rajzot. Ezenkívül próbáljunk olyan referenciát keresni, ami nem egyhangú, kevés a homogén terület. Például a komoly arckifejezéshez képest egy mosoly ráncokat képez a szájnál és a szemnél, ezért sokkal érdekesebb lesz rajzolni is. Ugyanígy a teljesen szemből rajzolt portrénál érdekesebb a háromnegyedes profil a rövidülés és a kialakuló árnyékok miatt.

Következő szempont, hogy nem minden mutat jól rajzon, ami jól mutat fotón. Erre rögtön saját példát is tudok hozni: nagyon tetszett nekem Penélope Cruzról az alábbi kép, pont azért mert kicsit elmosódott, lágy hatása van a vonásoknak és főként a hajnak. Sajnos rajzolás közben már rájöttem, hogy ez rossz döntés volt: a haj nagy része a fotón csak egy egybeolvadó, sötét folt. Grafitrajzon azonban ez sehogy se mutat, ha nem látszik a textúrája a hajnak, csak egy sötét paca marad a helyén. El is ment tőle a kedvem, ahogy látszik több helyen is módosítottam a fotón, például a picit nyitott szájat "becsuktam", a hajnak igyekeztem több fényt és textúrát adni, de sokat ez már nem segített rajta. Csalódottan fejeztem be a munkát, mert őszintén szólva, rég rajzoltam ilyen gyengén sikerült képet. De tanulság volt ez is, legközelebb egy ilyen fotóról készült rajzhoz nem grafitot, hanem szenet használnék, ami sötétebb és egyben drámaibb hatást eredményezne.

Ha van rá lehetőség, a lehető legjobb minőségben nyomtassuk ki a referenciafotót, akár fotópapírra is. A sima fénymásolópapír és az átlagos minőségű, irodai célokra megfelelő nyomtatás sokat eltüntet az árnyalatokból, ez pedig megint csak a részletgazdagság rovására megy. Ha nincs más lehetőség, akkor a monitoron, az eredeti képen ellenőrizzük időnként, hogy valóban homogén árnyalat-e az, ami a nyomtatott papíron annak látszik, vagy mégiscsak vannak ott kisebb változások. Ha normál méretű, előhívott fényképről dolgozunk, azt is érdemes beszkennelni (300 dpi felbontással), mert így könnyebben megfigyelhetők az apróbb részletek. Én szeretek 1:1-hez arányban dolgozni, azaz ha A4-es rajzlapra dolgozok, akkor A4-re nyomtatom a referenciát, ha A3-ra, akkor arra, de ahogy korábban leírtam, rácsmódszer alkalmazásával könnyedén lehet nagyítani a rajzunkat a hagyományos méretű fotóról is.

Összefoglalásként kijelenthető, hogy a referenciafotó minősége - beleértve a részletgazdagságot, a kompozíciót és a nyomtatási minőséget is -, alapvetően meghatározza, hogy jó rajz születhet-e az adott képről vagy sem. Gyakorlott rajzolónak vagy egy művésznek bizonyára kisebb nehézséget okoz feljavítani egy gyengébb minőségű referenciát, de amíg nincs meg ehhez a kellő tudás és magabiztosság, ne nehezítsük meg a saját dolgunkat. :)

P.S.: Ha ismert személyeket (színészeket, énekeseket, stb.) akarsz rajzolni, HQ (high quality, magas minőségű) fotókat keress. Ilyen képeket szinte bizonyosan találhatsz az adott személy rajongói honlapján, de vannak külön oldalak, fórumok is, ahol HQ fotókat gyűjtenek. (pl. sztar.com, skins.be)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése