2011. január 22., szombat

Kezdjünk rajzolni! (Az orr)

Végre megvan minden eszköz, gyakoroltuk az összemosást skálán és gömbön is, elkészítettük a vázlatot négyzethálós vagy más módszerrel, tehát semmi se tarthat vissza attól, hogy elkezdjünk rajzolni.
Voltaképpen teljesen egyéni ízlés és megszokás kérdése, hogy ki hol kezd el egy portrét. A legtöbben a szemnek szeretnek először nekiállni, mert egy arcon mindig az a legkifejezőbb, és talán amúgy is azt a legszórakoztatóbb kidolgozni. A másik csoport egy praktikus módszert követ, ennek a híve vagyok én is: balkezesként a jobb felső részen (ez általában haj) kezdem kidolgozni a rajzomat, aztán lefelé és balra haladok, így a már elkészült részekre nem kell rátennem a kezem munka közben, jobban megóvom a rajzot az elkenődéstől. Jobbkezesek természetesen fordítva, vagyis balról jobbra haladhatnak, ha ezt a módszert választják. De olvastam már olyat is, aki a füllel vagy éppen a nyakkal szeret kezdeni, ők ezeket a részeket érzik a legproblémásabbnak, ezért ha az elején látják hogy jól sikerül, akkor nyugodtan tudnak tovább haladni.
Lee Hammond talán ugyanezen okból szeret az orral kezdeni, és mivel még a blog elején írtam, hogy nagyrészt az ő módszerét fogom ismertetni, ezért most kezdjünk az orr megrajzolásával.

Az orr az egész arc legkiemelkedőbb része, ezért akárhonnan is érkezik a fény, akármennyire árnyékban van esetleg az arc nagyrésze, az orron egészen biztosan lesz csúcsfény. Ahogy az ábrán látható, az orrhegyen és az orrnyergen is megcsillan a fény.
Az egész orrot, annak hegyét és a cimpákat egy-egy gömbnek, illetve gömbrészletnek fogd fel. Ha ezt meglátod benne, és emlékszel a gömb árnyékolásos feladatra, akkor könnyebben boldogulsz az egyes részletek kidolgozásával. A orrlyukak árnyékban vannak, tehát az a legsötétebb, vetett árnyék, a széléhez közeledve kicsit világosodik. Figyelj a visszaverődő fényre is, mert ez segít a gömbölyűség érzékeltetésében. Sajnos ennek a képnek a digitalizálása nem sikerült túl jól, de a jobb oldali orrcimpánál, ahol jelölve is van, szintén van visszaverődő fény, és csak az után jön megint vetett árnyék. A következő képen majd jobban látszik, sajnos itt eléggé egybeolvadtak az árnyalatok.


Képregény orr - realisztikus orr
Soha ne rajzold vonalakkal körbe az orrot, illetve a vázlat vonalait vagy radírozd ki, vagy dolgozd bele az árnyékolásba, mert különben a bal oldalon látható, képregénybe illő orr lesz az eredmény. Ugyanez vonatkozik majd az arc más részeire is.

Négyzethálóval készült vázlat az orról
A szép rajz kiindulópontja a pontos vázlat. A fenti képen látható, ahogy a rajzoló nem csak a körvonalakat, de minden árnyalatváltozást is bejelölt a vázlaton, ez jól jön a kidolgozás során. Az árnyalatok elkülönítésében segít, ha hunyorítasz a szemeddel. Ne felejtsd el, hogy a négyzetháló csak az illusztráció kedvéért van ilyen erősen meghúzva, a rajzon halványnak kell lennie, hogy később könnyen el lehessen tüntetni. 

Orr rajzolás lépésről lépésre

Ezen az ábrán láthatod a kidolgozás lépéseit. 
1. Ez a pontos vázlat, immár négyzetháló nélkül.
2. Ebben a fázisban kell felvinni a tónusokat. Gondold végig, hol milyen árnyékot vagy fényt találsz, figyeld meg alaposan a referenciát, hasonlítsd össze az árnyalatokat.
3. Most jött el az elmosás ideje, amihez használd a papírceruzát. Mindig a sötétebb árnyalattól satírozz a világos felé, hiszen a sötéten van több grafit, amit elhordhatsz. Kövesd a mozdulataiddal a formát (megintcsak gömb gyakorlat!). Ha az árnyékos részek túlságosan kivilágosodnak, újra vigyél rájuk grafitot, sötétítsd vissza, és mindezt addig folytasd, amíg minden árnyalat ki nem alakul és a helyén nem lesz. A csúcsfénynél, és ahol még szükségesnek látod (pl. túl sok grafit került rá), gyurmaradír segítségével világosíthatsz. Ne dörzsöld vele a papírt, elég csak megfelelő formára alakítani a kezeddel és hozzáérinteni, vagy picit odanyomogatni a rajzhoz. A bal alsó orr sajnos megint túl sötét lett a digitalizálás során, ezért kicsit világosítottam az alján, hogy jobban lásd, ott is ki vannak dolgozva az árnyalatok. 

Még a blog legelején említettem, hogy Lee Hammond módszere csak 2B-s heggyel töltött mechanikus ceruzát igényel, az összes árnyalatot vagy több réteg grafit felhordásával, vagy elmosással alakítja ki. Ezzel szemben én szeretek több ceruzát használni, és a világosabb-középtónusú részeknél keményebb ceruzákat használok (HB-t, F-et, néha 2H-t), a sötéteknél pedig 4B-t, 6B-t, akár 8B-t is, ha szükséges, aztán ezeket mosom össze. Hogy hol milyen ceruzára van szükség, az mindig az adott rajztól, ill. referenciától függ, valamint a gyakorlattal alakul ki, amikor már ismered a ceruzáidat és tudod, hogy hol melyiket használd. 

Ki lehet próbálni mindkét módszert, aztán dönteni, hogy melyik tetszik jobban, melyik áll közelebb hozzád, csak az a lényeg, hogy a kellően széles skálájú árnyalatokról ne feledkezz meg. 

4 megjegyzés:

  1. Egyet ertek a tobb ceruza tipus hasznalataval mert igy konyebben ki lehet emelni dolgokat. 

    VálaszTörlés
  2. sziasztok nagyon teszik az oldal most találtam meg :)

    és már sokat tanultam belőle.

    VálaszTörlés
  3. mi a véleményed az online tanfolyamokról?

    VálaszTörlés