2010. augusztus 11., szerda

Összemosás gyakorlat 2. - a gömb

Az előző bejegyzés végén már említettem, hogy a gömb rajzolása lesz a következő téma, íme itt is van. Semmiképp ne hagyd ki ezt a gyakorlatot, mert nagy hasznodra lesz később, ha portrét szeretnél rajzolni. Bármi is a témánk, a négy alapvető idomra (gömb, henger, kúp, téglatest) lehet visszavezetni, ezeket kell meglátni bennük. A fej, és az arc egyes részei is leginkább a gömbre hasonlítanak, felfedezheted az állban, az orrban, a járomcsonton, a szemen (ld. szemgolyó), és a homlokon is. Ha mondunk is olyat, hogy valakinek szögletes az arca, valójában az is domború, sehol nincsenek élek, mint egy kockán.

A gömb rajzolásához nem csak a fényről és árnyékról tanultakat, hanem a már gyakorolt összemosásos technikát is felhasználjuk. Az alábbi kép Lee Hammond könyvéből van, de csak három lépést mutat, ezért egy kicsit részletesebb leírást adok hozzá, hogy érthetőbb és könnyebben kivitelezhető legyen.
Az 1. lépés mindig egy pontos körvonal, vagyis vázlatrajz a tárgyról. Szabadkézzel szabályos kört rajzolni nem könnyű, de mivel nem ez a gyakorlat lényege, így itt most nincs is rá szükség. Nyugodtan rajzolj körbe valami kerek tárgyat, pl. egy pohár alját, vagy bármit. A körzőt csak azért nem ajánlom, mert kilyukasztaná a papírt. Ügyelj arra, hogy a körvonal halvány legyen, mivel ezt később ki kell radírozni. Ha kicsit erősebbre sikerül a vázlat, akkor már az elején monopolradírral halványítsd annyira, hogy épphogy látható legyen. Méretét tekintve a kör ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, kb. 5-7 cm átmérőjű körrel kényelmesen lehet dolgozni. Használhatsz mechanikus és hagyományos ceruzát is, de figyelj arra, hogy hegyes legyen.
Ha megvan az alapkör, akkor döntsd el, honnan érkezik a fény. Ha a mintarajzot követed, akkor felülről és jobbról, ezt szintén nagyon halványan jelöld be egy kis ellipszissel.

Lee módszere szerint a rajzolást mindig a legsötétebb résszel kezdjük, onnan haladunk a világosabbak felé. A legsötétebb rész pedig nem más, mint a vetett árnyék, ami - szintén a korábban tanultak szerint - épp ellenkező oldalon van, mint ahonnan a fény érkezik. Tehát kezdd el felvinni a tónust közvetlenül a kör alá, a "felszínre", és törekedj a lehető legsötétebb árnyalat elérésére. Ahogy távolodsz a körtől, az árnyék is kezd világosabbá válni, itt már nem kell annyira sötétíteni a ceruzával, a külső részt pedig a papír fehérje felé kicsit el is maszatolhatod papírceruzával, hogy létrehozz egy kis átmenetet, mivel ez az árnyék itt most nem éles.
A következő sötét rész a másik árnyék, vagyis az önárnyék, jelzésként ezt is vidd fel a körön belülre, de nem közvetlenül a körvonalhoz. Most érkeztünk még csak el az első fázisrajzhoz.

A második lépés a tónusok felvitele a körre, ami ettől egyre inkább kezd majd gömbnek látszódni. Ez voltaképpen ugyanaz, amit lineárisan már csináltunk az első összemosás gyakorlatnál, csak most nehezíti a feladatot, hogy köríveket húzva kell létrehozni a sötéttel induló, és egyre halványuló tónusokat. Árnyalásnál mindig követjük a tárgy vagy alak körvonalát. Ha ez nem esik kézre, akkor bátran forgasd el a papírt úgy, hogy kényelmes legyen a mozdulat, ne legyen megtörve a csukló természetes íve. A középső fázisrajz azt mutatja, amikor már felvitted az önárnyékot, az alsó részen vastagabban és sötétebben, a fény felé haladva halványabban, illetve elkeskenyedő ívben.

A harmadik lépéshez már csak a papírceruzára lesz szükséged, most következik ugyanis az összemosás, amivel a sötétebb részekről felvett grafittal fokozatosan létrehozzuk a világosabb tónusokat. Ne felejtsd el, a világosabb tónusok közé tartozik a gömb alján lévő visszavert fény sávja is! Ahogy haladsz az árnyalatok összemosásával, a korábbi körvonalakat, beleértve a csúcsfény helyét felvázoló kis ellipszist is, radírozd ki teljesen. Innentől kezdve csak tónusok, fények és árnyékok alkotják a gömböt, nem vonalak. Az összemosást ugyanúgy a tárgy vonalait követve folytatjuk, tehát ugyanazokat a mozdulatokat végezzük, mint korábban a ceruzával. Itt is - és bármikor, ha úgy kényelmes - forgathatjuk a papírt.
Ha az önárnyék nagyon kifakulna - hiszen onnan hordjuk el a grafitot a többi területre - akkor erősítsd meg újra ceruzával. Referenciaként használd az előző bejegyzésben lévő tónuslistát.
Apróbb hibák valószínűleg előfordulnak majd, ilyen lehet, ha kis "lyukak", fehér részek maradnak ott, ahol nem kellene: ezeket ceruzával óvatosan betöltheted. A másik gyakori hiba, ha túl sok grafit marad a papírceruzán, és így megyünk rá egy világosabb részre, ekkor csúnya sötét folt keletkezhet. Monopolradírból hegyet formázva szerencsére könnyen vissza lehet szedni a felesleget. Ugyanígy ha kicsit kifutunk az eredeti körvonalból, a radírral vissza lehet igazgatni.

A siker, vagyis a szép fokozatos átmenet elérésének titka a gyakorlás. Rajzolj a gömbből legalább hármat, lehetőleg úgy, hogy különböző helyekről érkezzen a fény, de lehetnek különböző méretűek is. Mintának ezt a rajzot is meg tudod még figyelni, bár szerintem itt az árnyék nem pontosan a fénnyel ellenkező irányba esik. Saját modellnek legjobb lenne talán egy biliárdgolyó, de ha az nincs kéznél, egy egyszínű, lehetőleg matt felületű karácsonyfagömb is megfelelő lehet, szépen meg lehet rajta figyelni a fényt és az árnyékokat, ha aláteszel egy fehér papírlapot és egy irányból világítod meg.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése