2010. augusztus 22., vasárnap

Egyéb módszerek vázlatkészítéshez

Az előző bejegyzésben részletesen taglalt négyzethálós módszer természetesen csak egy a sok közül, ahogy vázlatot készíthetsz. A négyzetháló nagy előnye, hogy pontos vázlatot tudsz készíteni, ez pedig elengedhetetlen a szép rajzhoz. Egy portrérajzon a néző rögtön "kiszúrja" az 1-2 mm-es eltéréseket is. Talán nem is tudatosul, hogy mi olyan furcsa az arcon, csak érezhető, hogy valami nem stimmel. Például egy egész kicsit elcsúszott az írisz vagy akár a szemen megcsillanó fény, és máris olyan érzésünk támad, hogy a két szem két különböző irányba néz, de legalábbis nem arra, amerre az eredeti képen. A négyzetháló rászoktat, hogy azt és úgy rajzold, ahogy az eredetin látod. Ahogy négyzetről négyzetre haladsz, minden apró részletet meg tudsz figyelni és rögzítheted a papíron.


Egy másik megoldás, ha a főbb pontok koordinátáit leméred és bejelölöd a rajzon, majd ezekből kiindulva húzod meg a körvonalakat. A mérést végezheted vonalzóval is, vagy egyszerűen a ceruzáddal, ekkor a ceruzát ráfekteted a papírra úgy, hogy a hegye a mérni kívánt pontba mutasson, a hüvelykujjad körmével pedig megjelölöd a lap széléhez, esetleg a kerethez (ha előre berajzoltad) mért távolságot, majd a ceruzát a rajzpapírodra ugyanígy fektetve bejelölöd a kívánt pontot. Arra figyelj, hogy minden pontot két koordináta érték határoz meg, tehát vagy pontosan egymás mellé fekteted a referenciát és rajzlapot, és ügyelsz arra, hogy teljesen egyenesen, ugyanabban a magasságban vidd át a ceruzát felettük, vagy kiméred a távolságot oldalról és a lap tetejéről/aljáról is. Ha már előbbre haladtál a vázlatban, akkor mérhetsz a már kész pontoktól vagy vonalaktól is, de ennek megvan az a kockázata, hogy ha valamit mégis elmértél, akkor a többi rész is elcsúszik.
A módszer előnye a rácsozással szemben, hogy nem kell a négyzetháló megrajzolásával, majd kiradírozásával bíbelődni, illetve jobban is edzi a szemet. Hátránya, hogy könnyebb elcsúszni azzal a bizonyos 1-2 mm-rel.

A felsorolásból nem lehet kihagyni a teljesen szabad kézzel történő rajzolást sem, de ehhez nagyon gyakorlott szem és ha portréról beszélünk, akkor pontos anatómiai és perspektíva ismeretek kellenek, vagyis egy kezdő rajzolónak túl sok a hibalehetőség.

Alternatíva még a világító asztal: ha jól tudom, mérnökök használnak ilyesmit, vagy azok, akiknek egy mintát gyorsan és több példányban kell átmásolniuk egy másik felületre. Az asztalban belül egy világítótest van, a lapja pedig üveg. Bekapcsolva a fényt, alulról átvilágítja a mintát vagy referenciafotót, így az egyszerűen átmásolható lesz a ráhelyezett rajzpapírra. A forgalomban kapható világító asztalok (angolul light/tracing box/table) elég drágák, de a youtube-on fellelhető több házi változat készítésének a módja is. A legegyszerűbb - de nem tudom, mennyire működőképes - verzió az, ahol az illető fog egy üveglapot, aládúcolja néhány könyvvel a sarkait, és bedug alá egy neoncsövet. A videó itt látható. Ez a módszer leginkább azoknak való, akik végképp meg akarják "úszni" a vázlatkészítés fáradalmait. Hogy ez helyes-e vagy sem, illetve mennyire tekinthető rajzolásnak, azt nem az én dolgom eldönteni. Lee Hammond saját rajzstúdiójában, ahol tanfolyamokat tart, a tanítványok projektort használnak a vázlatkészítéshez. A különbség annyi, hogy a projektorral lehet kicsinyíteni/nagyítani a referenciát, a világító asztallal nem. Lee pedig azt mondja, azért használják ezt a módszert, mert nála az a fontos, hogy a tanulók jól megtanuljanak árnyalni. Ha az nem megy, akkor teljesen mindegy, milyen módszerrel készült el a vázlat, a végeredmény nem lesz megfelelő.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése