2010. augusztus 14., szombat

Egy kis jobb agyféltekés...

A puzzle teória gyakorlatáról jutott eszembe, hogy a jobb agyféltekés tanfolyamokon is van egy feladat, ami a módszert tekintve ugyan más, de a hatás hasonló: megtanulod a formákat annak látni, ami, és a végeredményen magad is elcsodálkozol, mennyire jól sikerült - ez pedig növeli az önbizalmadat a rajzolás terén.

A feladat Pablo Picasso egy képének lemásolása, de nem akárhogy: fejjel lefelé tartva. A kép Igor Sztravinszkij zeneszerzőt ábrázolja, megkerestem a neten és kicsit tisztítottam rajta digitálisan, remélhetőleg így szebben lehet nyomtatni. Tehát miután kinyomtattad a képet egy A4-es lapra, elfordítod 180°-kal, hogy fejtetőn lásd, majd egy üres papírral letakarod, hogy a lap tetejéből - ami ugye eredetileg a rajz alsó része - épp csak egy-két centi látszódjon. Így kezded el rajzolni, mindig csak annyit, amennyit éppen látsz belőle. A kezdőpontokat viszonyításképpen ceruzával lemérve bejelölheted, hogy ne csússz el már az elején, de onnantól kezdve csak arra figyelj, hogy milyen távolságra, milyen szögben vannak egymáshoz vagy a papír széléhez (vízszinteshez, függőlegeshez) képest a vonalak. Ha a kitakart résszel végeztél, megint húzd egy kicsivel (nem sokkal!) lejjebb a takaró papírt, és így haladj lefelé, vonalról vonalra, formáról formára.

Picasso - Igor Sztravinszkij portréja

A feladat pszichológiája ugyanaz, mint a puzzle-nél: a fejjel lefelé tartott képet az agy nem tudja egyszerűen értelmezni, így beletörődik abba, hogy puszta vonalakat húzogatsz, és nem éppen egy Picasso-művet másolsz. A bal (logikus, verbális) és a jobb (intuitív, képi, kreatív) agyfélteke konfliktusa valószínűleg előjön annál a pontnál, amikor elérkezel a kezekhez, ezek ugyanis még megfordítva is felismerhetők, így az agyad megnevezi a felismert formát. Ha eljön ez a pont, és bizonytalanságot érzel, próbálj nem figyelni a bal agyfélteke locsogására, ne tudatosítsd magadban, hogy éppen milyen testrészt rajzolsz, továbbra is csak húzogasd a vonalakat, figyeld a szögeket, alakzatokat és kösd össze őket. Ha ezen a konfliktusos részen túljutsz, utána már könnyebb lesz.

Ha végeztél, fordítsd vissza az eredeti képet és hasonlítsd össze a rajzoddal. Talán lesznek benne kisebb elcsúszások, de egészen biztosan sokkal jobb lesz, mint azt az elején gondoltad volna. Meglesz rajta minden részlet, megfelelő lesz a rövidülés (mert nem is tudtad, hogy azt rajzolsz), az ide-oda húzott és összekötött vonalak pedig egy meglepően jó rajzzá állnak össze. Nekem a sajátom még jobban is tetszett, mint az eredeti. :)))
Saját rajz, fejjel lefelé rajzolós technikával

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése