2010. augusztus 22., vasárnap

Egyéb módszerek vázlatkészítéshez

Az előző bejegyzésben részletesen taglalt négyzethálós módszer természetesen csak egy a sok közül, ahogy vázlatot készíthetsz. A négyzetháló nagy előnye, hogy pontos vázlatot tudsz készíteni, ez pedig elengedhetetlen a szép rajzhoz. Egy portrérajzon a néző rögtön "kiszúrja" az 1-2 mm-es eltéréseket is. Talán nem is tudatosul, hogy mi olyan furcsa az arcon, csak érezhető, hogy valami nem stimmel. Például egy egész kicsit elcsúszott az írisz vagy akár a szemen megcsillanó fény, és máris olyan érzésünk támad, hogy a két szem két különböző irányba néz, de legalábbis nem arra, amerre az eredeti képen. A négyzetháló rászoktat, hogy azt és úgy rajzold, ahogy az eredetin látod. Ahogy négyzetről négyzetre haladsz, minden apró részletet meg tudsz figyelni és rögzítheted a papíron.

2010. augusztus 17., kedd

Vázlatkészítés egyszerűen: a négyzetháló, avagy rács

A négyzetháló segítségével történő rajzolást először Albrecht Dürer alkalmazta. Dürert rendkívül izgatta a perspektíva és művészetében mindig a tökéletességre törekedett. Így találta fel és alkalmazta a képen látható szerkezetet: a keretre feszített drótok négyzethálót hoznak létre, melyen át a művész - mindig ugyanabból a pontból nézve - egyszerre egy négyzetbe eső részletet figyel meg, majd rajzolja le a hasonlóképpen rácsozott papírjára. Ez segít a rövidülés pontos megfigyelésében.

Albrecht Dürer: Egy rajzoló perspektivikus rajzot készít egy nőről (1525)

Az eszköz nem bonyolult, akár házilag is elkészíthető egy fakeretre vagy állványra. Sőt, kisebb "nézőkéket" egy kartonlap és damil felhasználásával is készíthetünk. Használatkor arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy mindig ugyanabból a magasságból, ugyanabban a szögben, sőt ugyanazzal a szemünkkel (a másikat becsukva) nézzünk át rajta.

2010. augusztus 14., szombat

Egy kis jobb agyféltekés...

A puzzle teória gyakorlatáról jutott eszembe, hogy a jobb agyféltekés tanfolyamokon is van egy feladat, ami a módszert tekintve ugyan más, de a hatás hasonló: megtanulod a formákat annak látni, ami, és a végeredményen magad is elcsodálkozol, mennyire jól sikerült - ez pedig növeli az önbizalmadat a rajzolás terén.

A feladat Pablo Picasso egy képének lemásolása, de nem akárhogy: fejjel lefelé tartva. A kép Igor Sztravinszkij zeneszerzőt ábrázolja, megkerestem a neten és kicsit tisztítottam rajta digitálisan, remélhetőleg így szebben lehet nyomtatni. Tehát miután kinyomtattad a képet egy A4-es lapra, elfordítod 180°-kal, hogy fejtetőn lásd, majd egy üres papírral letakarod, hogy a lap tetejéből - ami ugye eredetileg a rajz alsó része - épp csak egy-két centi látszódjon. Így kezded el rajzolni, mindig csak annyit, amennyit éppen látsz belőle. A kezdőpontokat viszonyításképpen ceruzával lemérve bejelölheted, hogy ne csússz el már az elején, de onnantól kezdve csak arra figyelj, hogy milyen távolságra, milyen szögben vannak egymáshoz vagy a papír széléhez (vízszinteshez, függőlegeshez) képest a vonalak. Ha a kitakart résszel végeztél, megint húzd egy kicsivel (nem sokkal!) lejjebb a takaró papírt, és így haladj lefelé, vonalról vonalra, formáról formára.

A puzzle teória

A következő kis gyakorlatnak két célja van: egyrészt megtanít arra, hogy a formákat formának lásd, és ennek megfelelően rajzold; másrészt ha bizonytalan vagy magadban, ez a feladat bebizonyítja: tudsz rajzolni. 

Egy kép van feldarabolva négyzetekre, minden kis négyzet be van számozva. Semmi más dolgod nincs, minthogy (nyomtatás után) az egyes négyzetekben lévő alakzatokat bemásold az üres négyzethálóba, a számozásnak megfelelően. Ne foglalkozz azzal közben, mit ábrázol a kép, ne is próbáld meg kitalálni, csak az aktuális négyzetben lévő formára figyelj. Ugyanezt kell majd tenned akkor is, amikor vázlatot készítesz valamiről: ha nem tudod kiverni a fejedből, hogy "ez a szem (fül, orr, száj, stb.), túl bonyolult ahhoz, hogy le tudjam rajzolni", akkor egyrészt begörcsölsz rajta, másrészt a fejedben, a memóriádban tárolt sémákkal kezded el helyettesíteni azt, amit valójában látsz. A vonalakat, íveket, szögeket és arányokat kell megfigyelned, hogy a négyzet sarkához vagy oldalához képest honnan indul, merre hajlik és hova érkezik az alakzatod.



2010. augusztus 12., csütörtök

Összemosás gyakorlat haladóknak

Először is, amint látható, ma új ruhát kapott a blog. Szerettem volna, ha a bejegyzések sávja szélesebb, hogy a videók ne lógjanak rá az oldalsávra, ráadásul ez színesebb és magyarosítani is könnyű volt. Kicsit kellett rajta kalapálgatni itt-ott, de élveztem, hiányzott már a kódokkal való bütykölés (régebben foglalkoztam ilyesmivel).

Ami a poszt tárgyát illeti, ez lesz az utolsó ilyen gyakorlat, ígérem. :) Nem is lesz szükség többre, mert ha már ez is megy, akkor magabiztosan léphetsz tovább.

A gyakorlat egy másik oldalról származik, a képre kattintva jutsz el oda. (2013.02.18.: Az oldal időközben megszűnt, de szerencsére sikerült lementeni pdf-ben, valamint a képeket külön is. A bejegyzés aljára felteszem a letöltési linkeket, onnan meg lehet nyitni! -szerk.) A "Practice sheet" alatti képet lementve és kinyomtatva kész vázlatot kapsz, amit a mintának megfelelően kell árnyalni, de ha belelendülsz, akár saját formákat is kitalálhatsz. Főleg az utolsó három minta nagyon jó példa arra, hogy ugyanabból az egyszerű sík körből különböző árnyalással mennyire különböző térbeli formákat lehet ábrázolni.
A feladatot ugyanúgy kell végrehajtani, ahogy az eddigieket: mindig a legsötétebb résszel kezdj, és a ceruzáddal kövesd a formát. Csinálhatod úgy is, hogy a középtónusig rajzolsz ceruzával, majd a világosabb részekre papírceruzával viszed át a grafitot, de létrehozhatod az átmenetet végig ceruzával is, egyre kisebb nyomással, kevesebb rétegben árnyalva. Jó gyakorlást!



Elmentett oldal pdf-ben
Elmentett kép nagyban
Elmentett gyakorló ábra (practice sheet)

2010. augusztus 11., szerda

Összemosás gyakorlat 2. - a gömb

Az előző bejegyzés végén már említettem, hogy a gömb rajzolása lesz a következő téma, íme itt is van. Semmiképp ne hagyd ki ezt a gyakorlatot, mert nagy hasznodra lesz később, ha portrét szeretnél rajzolni. Bármi is a témánk, a négy alapvető idomra (gömb, henger, kúp, téglatest) lehet visszavezetni, ezeket kell meglátni bennük. A fej, és az arc egyes részei is leginkább a gömbre hasonlítanak, felfedezheted az állban, az orrban, a járomcsonton, a szemen (ld. szemgolyó), és a homlokon is. Ha mondunk is olyat, hogy valakinek szögletes az arca, valójában az is domború, sehol nincsenek élek, mint egy kockán.

A gömb rajzolásához nem csak a fényről és árnyékról tanultakat, hanem a már gyakorolt összemosásos technikát is felhasználjuk. Az alábbi kép Lee Hammond könyvéből van, de csak három lépést mutat, ezért egy kicsit részletesebb leírást adok hozzá, hogy érthetőbb és könnyebben kivitelezhető legyen.
Az 1. lépés mindig egy pontos körvonal, vagyis vázlatrajz a tárgyról. Szabadkézzel szabályos kört rajzolni nem könnyű, de mivel nem ez a gyakorlat lényege, így itt most nincs is rá szükség. Nyugodtan rajzolj körbe valami kerek tárgyat, pl. egy pohár alját, vagy bármit. A körzőt csak azért nem ajánlom, mert kilyukasztaná a papírt. Ügyelj arra, hogy a körvonal halvány legyen, mivel ezt később ki kell radírozni. Ha kicsit erősebbre sikerül a vázlat, akkor már az elején monopolradírral halványítsd annyira, hogy épphogy látható legyen. Méretét tekintve a kör ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, kb. 5-7 cm átmérőjű körrel kényelmesen lehet dolgozni. Használhatsz mechanikus és hagyományos ceruzát is, de figyelj arra, hogy hegyes legyen.
Ha megvan az alapkör, akkor döntsd el, honnan érkezik a fény. Ha a mintarajzot követed, akkor felülről és jobbról, ezt szintén nagyon halványan jelöld be egy kis ellipszissel.

2010. augusztus 5., csütörtök

Fény és árnyék

A realisztikus ábrázoláshoz elengedhetetlen megérteni a fény és árnyék mibenlétét, illetve egymáshoz való viszonyát. Kétfajta fény és kétfajta árnyék létezik, valamint a kettő közötti tónus, így az árnyalásnál összesen öt elemről beszélhetünk. Ezek mindegyikének meg kell lennie a rajzon ahhoz, hogy valóban realisztikusnak tűnő művet hozzunk létre.

A fény és az árnyék egymást határozzák meg, ahogy egy hegyet is akkor látunk magasnak, ha van mellette mélység is. Ha a rajzunkon csak középtónusok vannak, laposnak és élettelennek fog hatni, bármennyire is pontos egyébként. A nézőre az erős kontrasztok, az árnyalatok széles skálája tesz mélyebb benyomást, mert ettől látjuk a formát térbelinek, egyúttal realisztikusabbnak. Az alábbi gömböt is a megfelelő fények és árnyékok teszik térbelivé a szemnek, különben csak egy szürke kört szemlélnénk. Alaposan tanulmányozd ezt a gömböt (kinagyítva) és az alatta lévő magyarázatot, mert ennek a megértése és elsajátítása kulcsfontosságú a továbbiakban.


2010. augusztus 2., hétfő

Összemosás gyakorlat 1.

Az összemosásos (angolul blending) technika lényege, hogy teljesen egyenletes átmenetet hozzunk létre a sötét és a világos tónus között. Ezt a sima átmenetet úgy lehet elérni, hogy mindig egy irányban, fel és le, kontrolláltan mozgatjuk a ceruzát. A sötét árnyalatnál erőteljesebben rányomhatjuk a ceruzát a papírra, majd ahogy haladunk a világosabb tónus felé, egyre lazábban mozgassuk a csuklót, végül már alig érintve a papírt. Ezzel a módszerrel egy kis részen előre haladunk, majd ismét vissza, kicsit előre, vissza és így tovább. A sötétebb részeken tehát többször végigmegyünk, így rétegezve a grafitot. Fontos, hogy egymáshoz nagyon közel legyenek a vonalak, illetve ne keresztezzék egymást. Ez akkor fordulhat elő, ha túl gyorsan végezzük a mozdulatot. Végül fogjuk a papírceruzát, és a sötéttől a világos felé haladva elkezdjük összemosni az árnyalatokat. Az eszközt egyáltalán nem kell erősen rányomni a papírra, könnyed mozdulatokkal épp annyi grafit tapad rá, amennyi szükséges.

2010. augusztus 1., vasárnap

Audrey Hepburn portré

Ez a legújabb rajzom, Audrey Hepburn színésznőről.


Elég régen nekikezdtem már, a haján "ültem" vagy két hetet, mire végre rávettem magam, hogy befejezzem. Nagyon erős, felülről érkező fény csillan meg a hajon, nem is sikerült igazán jól visszaadni. A haj amúgy is a mumusom, remélhetőleg mire odáig érek a tutorialokban, már nekem is jobban fog menni. :)
A rajz nagyrészt 2B-s heggyel töltött 0,5-ös és HB-s heggyel töltött 0,3-as mechanikus ceruzával készült, de bevetettem hagyományos ceruzákat is (HB, 2B, 6B). Az elmosáshoz kisebb felületeken papírceruzát, a nagyobbakon (hálóing) ujjra tekert papírzsebkendőt használtam. Az alsó ajkon és a hajon megcsillanó fény kiemeléséhez gyurmaradírt, illetve éles hegyre vágott radírstiftet használtam. A rajz A4-es műszaki rajzlapra készült.

2010. július 30., péntek

Mi kell a rajzoláshoz? (2. rész)

A megfelelő papír és ceruzák kiválasztása után folytassuk a további szükséges eszközökkel:

Radír: nagyon fontos, hogy a rajzaidhoz kizárólag monopol radírt (más néven gyurmaradírt) használj, ez ugyanis nem roncsolja a papírt. A hagyományos radírt ahogy végighúzod, főleg ha erővel dörzsölöd a radírozandó felületen, megsérted a papír szerkezetét, helyreállítani pedig már nem tudod. Kár lenne ezzel tönkretenni egy jó rajzot. A gyurmaradír nagyon puha, nevéből is adódóan a tenyeredben kicsit felmelegítve golyóvá gyúrhatod, de ki is szakíthatsz belőle egy kis darabot, és az ujjaid között hegyesre sodorhatod. Ez nagyon hasznos, amikor apró helyekről kell kiemelni a radírral a grafitot. Kiemelni, és nem dörzsölve radírozni: a gyurmaradírra szinte ráragad a grafit, így elég csak hozzáérinteni a felülethez, esetleg pici, ütögető mozdulatokkal rányomogatni a papírra. Ha a radír felülete már fekete lett a ráragadt grafittól, elég kicsit újra összegyúrni, és egy tiszta darabon lehet folytatni a radírozást. Monopolradírt művészellátókban tudsz vásárolni, de nagyobb papírboltokban is előfordul.

2010. július 29., csütörtök

Mi kell a rajzoláshoz? (1. rész)

Kézenfekvő a válasz, papír és ceruza. Ezek mindenképpen kellenek, de azért akad még néhány eszköz, amire szükséged lesz. A rajzolás szerencsére nem a legköltségesebb hobbik közé tartozik, az igazán szükséges dolgokat be lehet szerezni néhány ezer Ft-ért is kezdetben, aztán ahogy fejlődsz, bővítheted az eszközeid tárát, vagy lecserélheted minőségibb darabokra.

2010. július 27., kedd

Források

Ahogy előzőleg említettem, mindenfélét összeolvastam, ami rajzolással kapcsolatos, és továbbra is keresem-kutatom a forrásokat, honnan lehet tanulni. Elsőként hadd említsem meg legnagyobb segítségemet, a CanHun The Artist's Handbook topikját, mely valódi kincsesbánya. Itt található meg ebook formában a legtöbb könyv, ami a hasznomra volt, ezek alapján igyekszem a tapasztalataimat leírni, sokszor fogok hivatkozni egyes szerzőkre, könyvekre.

Rajzolni mindenki tud, csak a gyerekkor múlásával, külső hatásoknak köszönhetően sokan elfeledkeznek róla, eltemetik magukban a művészt - ez a jobb agyféltekés módszer kiindulópontja, és a tanfolyamokon még a szkeptikusoknak is bebizonyítják, hogy a rajzolás nem kézügyesség kérdése, és nem is kivételes tehetségű zsenik privilégiuma. Aki tud írni, az rendelkezik a rajzoláshoz szükséges kézügyességgel is, a tehetség pedig fejben dől el. A rajzoláshoz egyetlen igazán fontos képesség kell, ez pedig a látás, ami fejleszthető.
Ha valaki nem tud elmenni egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, akkor is ajánlom, hogy olvassa végig Betty Edwards könyvét, ismerje meg a módszert, szánja rá az időt és végezze el a leírt gyakorlatokat. A tanfolyam nagy előnye, hogy ott semmi más dolgod nincs, mint a rajzolással foglalkozni, nem vonja el a figyelmedet a család, a napi feladatok, négy napot csak erre szánhatsz. De ha kellő nyugalmat tudsz magadnak biztosítani legalább egy-egy hétvégi délutánra, akkor pusztán a könyv segítségével is elsajátíthatod a módszert. Ráadásul a gyakorlatok igazán szórakoztatóak, én nagyon szerettem a fejjel lefelé fordított Picasso rajz másolását és a negatív teres gyakorlatokat is. Biztatásként megmutatom a saját 1. és 3. napi rajzomat is.

1. nap
3. nap
 Talán később visszatérek még a jobb agyféltekés rajzolás módszerére, de erről fellelhetők anyagok az interneten, illetve bárkinek a rendelkezésére áll a könyv is magyarul, sőt ha jól emlékszem, Betty Edwards saját oktatóvideója is megtalálható a már említett topikban, ráadásul egy kedves olvtárs még feliratot is készített hozzá; ehhez nagyon nem tudnék mit hozzátenni. Inkább áttérnék egy hasonlóan népszerű rajzoktató könyveire, amiknek segítségével, ha picit más módszerrel is, de szintén nagyon gyorsan és könnyen lehet fejlődni a rajzolásban: ő Lee Hammond, akinek kb. 20 könyve jelent már meg a témában. Lee kifejezetten a realisztikus ábrázolásra törekszik, akár portréról, akár csendéletről, állatokról vagy tájképről legyen szó. A blogban terveim szerint legelőször az ő módszerét fogom bemutatni lépésről lépésre, mert többé-kevésbé én is ezt követem. Hogy miért csak többé-kevésbé, arról később még lesz szó. 

Forrásként mindenképp meg kell említenem még azokat az amatőr-félprofi-profi rajzolókat, akik a Youtube-on, a DeviantArton vagy saját honlapjukon tutorialok formájában megosztják tudásukat. Sokat fogok közülük is "szemezgetni".

2010. július 20., kedd

Üdv a blogon!

A Rajzolj! blogot elsősorban azért hoztam létre, hogy a rajzolni vágyók segítséget kapjanak a további fejlődéshez.

Először is fontosnak tartom tisztázni: nem vagyok rajztanár, művész pedig még annyira sem. Én magam is csak néhány hónappal ezelőtt kezdtem el komolyabban - de így is csak hobbiként - foglalkozni a rajzolással. Sokakhoz hasonlóan elvégeztem egy négy napos jobb agyféltekés rajztanfolyamot, ez adta a kezdő lökést. Elégedett voltam az eredménnyel, rengeteget fejlődtem a négy nap alatt, hiszen a többiekhez hasonlóan szinte a nulláról indultam; ugyanakkor azt is láttam, hogy a nekem igazán tetsző rajzoktól még fényévekre vagyok. Így beleástam magam a neten írásos és videó formátumban fellelhető tutorialokba, valamint elolvastam jónéhány rajztechnikát tanító könyvet is. Az ezekből szerzett tapasztalatokat szeretném itt megosztani.

Elsősorban grafittal elkövetett realisztikus rajzolásról lesz szó, de később előfordulhatnak olyan tutorialok, amik más médiummal (színesceruza, pasztell, akvarell- és akrilfesték) vagy más témában (fantasy, manga) készülő rajzokhoz nyújtanak segítséget.